Ha valaki felkeres egy pszichiátert vagy pszichológust, ő először eldönti, hogy a közös munka inkább önismeretről szól, vagy az illető egészséges, csak átmeneti krízisben van. A lelki panaszokat olykor testi betegségek okozzák, de ritka esetben lehet komoly pszichiátriai zavara is valakinek (pl. valamilyen pszichózis).

Az a helyzet, hogy amikor egy pszichiáter (vagy bármilyen más orvos) próbálja megállapítani, hogy valakinek mi a baja, akkor általában van egy feltevése és módszeresen ellenőrzi, hogy a feltételezett betegség tünetei fennállnak-e az illetőnél. Hasonlóan, mint ahogy Doktor House csinálja. Ehhez rendelkezésére állnak útmutatók, ahol a különböző betegségek részletes leírása szerepel (pl. DSM-5 diagnosztikai klasszifikációs rendszer).

Mostanában azonban gyakrabban fordul elő, hogy a fiatalok kész ön-diagnózissal jelentkeznek egy szakembernél (pl. borderline vagyok) és általában az derül ki, hogy valamilyen közösségi média platform információja alapján állapították meg a betegségüket.

Nézzük meg egy extrém példát, a disszociatív identitás zavar nevű pszichiátriai kórképpel kapcsolatban. (A disszociatív jelentése, elkülönülő.) A betegség köré épül a TikTok disszociatív személyiség zavar közössége (#dissociativeidentitydisorder vagy #didsystem), amely folyamatosan növekszik és az ott keringő információk hatására több fiatal jelentkezett azzal, hogy nekik ilyen betegségük van. Pedig igazából nincs.

Mi is igazából a disszociatív személyiségzavar?

Tudjátok ez az a pszichiátriai betegség, amit korábban többszörös személyiségnek is hívtak, vagyis egy testben eltérő „személyiségállapotok” lakoznak.

• Tulajdonképpen a disszociatív identitás zavar egy nagyobb betegségcsoportba, az ún. disszociatív zavarok közé sorolható.
• A betegség jellemzője, hogy legalább két vagy több identitás él egy személyen vagy rendszeren belül. Mindegyik identitásnak vannak saját személyisége, emlékei, jellemző viselkedése, neme és más sajátosságai.
• A többszörös személyiségállapotokon túl más tünetek is előfordulhatnak: hangulatingadozások, depressziós epizódok, gyerekkori emlékek hiánya, amnézia (emlékezetvesztés), időkiesés, rémálmok, fejfájás, belső hangok hallása.
• A disszociatív személyiséggel rendelkezők nagy része nem tudja, hogy neki ilyen betegsége van.
• A sokféle tünet miatt ezt a kórképet nehéz megállapítani és könnyű más betegségekkel összekeverni (leggyakrabban a skizofréniával keverik össze). Átlagosan 5-6 év telik el a segítségkéréstől a diagnózis felállításáig.
• Ez a betegség azonban nagyon ritka: a népesség 0,01-1%-ában fordul elő.
• A disszociatív zavarok általában súlyos trauma (bántalmazás, természeti katasztrófa, háború) után fejlődnek ki, leginkább gyermekkorban. A traumatizált gyermek hihetetlen mentális erőfeszítéseket tesz, hogy megvédje önmagát és az elméje azért váltogat identitások között, hogy a stresszt mértékét próbálja csökkenteni.
• A betegség jelentős szenvedést jelent és emiatt is igen magas az öngyilkossági veszélyeztetettség.

A TikTok „Disszociatív identitás zavar” (DID) csoportjai

A mentális betegség köré egy egész közösség épült pl. a TikTokon. Egyes tagok például azt állítják, hogy rengeteg különböző személyiségük is létezik (pl. @sometimesgimena-nak 23, @thehive666-nak 20 személyisége van). Több videó témája az, hogyan vált át egyik személyiség a másikba (pl. https://www.tiktok.com/@thespritecompany/ video/ 6960837210958466309).

A közösséget saját tagjai is kritizálják időnként azért, mert a traumákat érdekes, izgalmas, varázslatos eseménynek mutatják be, illetve show-t csinálnak az identitások közötti váltások bemutatásából. Mivel a személyiségállapotok közötti váltás jellemzően önkéntelenül történik, egyesek csodálkoznak azon, hogy a közösségi médiában hogyan tudják lefilmezni a jelenséget. A közösség egyes tagjai úgy érzik, hogy a betegséget megjátszók vagy önmaguknak disszociatív identitás zavart beképzelők valójában kigúnyolják a betegeket, amikor rendkívül teátrálisan és nyíltan úgy tesznek, mintha épp egymást váltogatnák a személyiségeik.

Összességében a tudomány keveset tud a serdülőkorúak disszociatív személyiségzavaráról, de tény, hogy a közösségi médiában egyre többen állítják magukról, hogy különböző személyiségállapotaik vannak. Nyilván vannak olyan (valóban beteg) fiatalok, akik számára a közösségi média egy fontos önfeltárási terep és a posztolás segít abban, hogy értelmet találjanak a betegségükben. Emiatt esetenként durva és igazságtalan kritikákat kapnak (pl. „Csak azért csinálod, hogy rád figyeljenek!”). A gyanúsítgatások cáfolatául előfordult, hogy az érintettek kiposztolták a hivatalos orvosi papírjaikat is.

Mindemellett a TikTok közösségekben terjedő információk alapján egyre többen állítanak fel téves öndiagnózisokat és olyan mértékben hisznek ebben, hogy a szakemberek sem tudják a valóság felé terelni az illetőt. Például bizonyos országokban a szakorvosok már kénytelen külön felhívni a betegek figyelmét arra, hogy ne kövessék a Tiktokot. Ha figyelembe vesszük, hogy komoly képzett szakértők csapatban dolgoznak egy-egy kórkép diagnózisán hosszú időn keresztül, akkor világos, hogy a közösségi média csoportokban beszámoló, videózó fiatalok érzéseire, szubjektív tüneteire nem lehet alapozni.

Az online betegség közösségek előnyei és hátrányai

Különösen a közösségi médiában a disszociatív identitás zavara súlyosságát gyakran félreértik azok, akik nem kellően képzettek. Például sok mindenkinek lehetnek normális disszociatív élményei pl. testen kívüli élmények természetjárás vagy spirituális élmények kapcsán, vagy amikor nagyon belefeledkezünk egy tevékenységbe sokszor minden más kiesik. Ezek is a disszociáció példái. Serdülőkorban különösen gyakran (és teljesen normális módon) előfordulhatnak furcsa testi érzések, növekedési fájdalmak (pl. nagyobbnak érzi valaki a végtagjait). Ha ezeket elkezdjük figyelni, akkor intenzívebbé válnak, és egyre inkább azt gondolhatjuk, hogy „ez betegség, orvoshoz kéne fordulni, gyógyszert kellene rá szedni”.

Az online közösség egyik kétségtelen előnye lehet, hogy oldja a betegségből adódó magányosságot, segíthet oldani a bizonytalanságokat és a saját állapotuk nyomon követésével (pl. lefilmezéssel) a betegek jobban megismerhetik betegségük különböző arcait. A közösségi média tehát segítség, ha ismertté tesz egy-egy betegséget, de sajnos sokszor teret ad a félreértéseknek.

Te mit kezdj ezekkel a közösségi oldalakkal?

• Ha a közösségi média tanácsai, platformjai alapján valamit gyanítasz, akkor ne csak arra figyelj, ami a gyanúdat megerősíti, hanem arra is, ami azt cáfolja. Például, ha gyakran elkalandozik a figyelmed, de könnyen vissza tudsz térni a feladataidhoz, akkor nem kell arra gondolnod, hogy figyelemzavarod van.
• Ha attól tartasz, hogy valamilyen mentális betegséged van, akkor ezt oszd meg egy megbízható felnőttel.
• Nem szégyen, ha megpróbálod „kitalálni” jól vagy-e, mivel ez gyakran zavaros, nem egyértelmű, de ebben a kritikai érzékedre is szükség van.
• Ne feledd, hogy sok szakember vitatja, hogy a TikTok (vagy más platformok) biztonságos hely-e bizonyos mentális egészségügyi problémákkal küzdő emberek számára.