December 6-án ünnepeljük Miklós névnapját, ezen a napon hajnalban, vagy előző éjjel jár a Mikulás
Szent Miklós
Miklós Kr. u. 245 körül született Patarában, a mai Törökország területén. Kisgyerekként árvaságra jutott, egy kolostorban nőtt fel, majd a papi hivatást választotta.
A legenda szerint Myra érsekének halálakor isteni sugallatra Myra városába indult. Ott a legidősebb püspök látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek, aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni. Ez az ember Miklós volt. Több mint 50 éven át maradt a poszton, miközben vagyonát a szegények és árvák megsegítésére fordította, így már életében szentként tisztelték. 342. december 6-án halt meg, ezért emlékezünk rá ezen a napon.
A Mikulás, a Télapó és a Santa Claus
forrás: https://mkvm.hu/a-mikulas-igazi-tortenete/
„A Szent Miklós személyéhez kapcsolódó ajándékosztás minden keresztény országban ismert, de hogy ez mikor is kezdődött, ma már kibogozhatatlan. Egyes források szerint már az ókorban is voltak olyanok, akik Szent Miklósra emlékezve december 6-án megajándékozták egymást. Más források arról tanúskodnak, hogy francia apácák ajándékoztak először ezen a napon, a 11. században. A szokás a 16. században terjedt el széles körben Európában, különböző változatokban. Magyarországon a 19. század közepe óta ajándékoztak, kezdetben a polgárság körében.
A magyar gyerekeket a Mikulás vagy a Télapó ajándékozza meg december 6. előestéjén. A gondosan kipucolt cipők az ablakban várják, mert azon át közlekedik, nem pedig a kéményben, mint az angolszász világban. A Télapó kísérője a krampusz, aki ijesztgeti a rossz gyerekeket, virgácsot ad nekik. A kedves magyar Mikulás érdekes módon a Miklós név szláv változatát viseli. A krampusz szó eredete bizonytalan: származhat a latin crampus, 'görcs' kifejezésből, de a régi német Krampenből is ('kampó').
Az észak-európai Knecht Ruprecht [Ruprecht szolga] közel sem ilyen barátságos. Már az ősi germán mondákban is felbukkan, a keresztények rendelték Szent Miklós mellé mint ijesztgető figurát.
A Szovjetunióban ??? ?????, [Gyed Maroz, 'Fagy apó'] volt az ajándékozó. Ennek mintájára jelent meg az 1950-es években nálunk is a „szocialista" Télapó: egy minden vallásos tartalomtól megfosztott jutalmazó-büntető figura. Akkoriban sok őt köszöntő gyermekdal keletkezett, melyek máig felhangzanak a Mikulás köszöntésekor is.
Az ünnephez kapcsolódó amerikai szokások a 19. században kezdték elnyerni mai formájukat. Hozzájárult ehhez Clement Clarke Moore 1823. december 23-án megjelent, roppant népszerűvé vált karácsonyi verse is, amely szerint Santa Claus szánját nyolc rénszarvas húzza, és a kéményen át ereszkedik a házba. Amerikában Santa Claus a karácsonyi ajándékot hozza. Alakja a holland Sinterklaasból fejlődött ki, aki manószerű, mókás figura. Az amerikai kultúra térhódításának eredménye, hogy Európában, így hazánkban is egyre elterjedtebb a Mikulás megjelenése karácsonykor is.
Van, ahol az ajándékot nemhogy nem a Mikulástól, de még csak nem is karácsonykor várják: a spanyol gyerekeket a Háromkirályok örvendeztetik meg Vízkereszt napján, január 6-án."
Ezért van az, hogy sokan ragaszkodnak a Mikulás elnevezéshez, míg másoknak mindegy, vagy akár jobban ismerik és szeretik a Télapót. Ez a politikai beállítódástól meg az életkortól is függ.
A Mikulás ruhája, ajándékai jelképes jelentéssel bírnak (és ez minden hagyományban így van).
A piros öltözék – az öröm és életerő szimbóluma, a csokoládé és a cukorkák - az édes életet szimbolizálják, az alma, a narancs - a termékeny életre utal, a dió, mogyoró - a gazdagság és pénz szimbólumai.