Te is lehetsz űrkutató!

1. rész A múlt
A magyar űrkutatás történetét 1946 februárjától számítjuk, amikor BayZoltán és munkatársai a háború alatt fejlesztett radarberendezésükkel végrehajtották az első sikeres holdradarkísérletet. Radarhullámokat bocsátottak ki a Hold irányába, majd befogták az égi kísérőnk felszínéről visszaverődő jeleket. Kísérletük tudománytörténeti jelentősége vitathatatlan. Jó egy évtizeddel később, a magyar csillagászok bekapcsolódtak a mesterséges holdak vizuális, majd fotografikus, végül főként geodéziai célú lézeres és rádiós megfigyelésébe.

A magyar kutatók az 1960-as évek végétől–1970-es évek elejétől közreműködtek űrelektronikai és fedélzeti műszerek kifejlesztésében.

A Halley-üstökös kutatására felbocsátott VEGA–1 és VEGA–2 űrszondákon üzembe állított – a napszélparaméterek mérésére is alkalmas – Plazmag elektron- és tömegspektrométer teljes elektronikája is Magyarországon készült (1986). Az eszközzel sikerült meghatározni az üstökös körüli töltöttrészecske-felhő összetételét és a porfelhő paramétereit. A Plazmaggal és a „Tünde” nagyenergiájú részecsketeleszkóppal (készítette a KFKI és a BME) felfedezték a kometopauzát. A Mars és környéke vizsgálatára felbocsátott szovjet Fobosz–1 és Fobosz–2 bolygóközi szondákon elhelyezett magyar fedélzeti műszerekkel (a TAUS és a HARP kisenergiájú részecskespektrométerekkel) a napszél és a Mars ionoszférájának kölcsönhatását és a magnetoszférában lévő részecskék paramétereit mérték.

A Prognosz-holdak és a Marsz–7 szonda adatainak felhasználásával a részecskesugárzások Naprendszerben való terjedését is vizsgálták a KFKI kutatói. A VEGA-szondák tv-kameráinak elektronikus egységei szintén Magyarországon készültek. A VEGA és a Fobosz-szondák által készített felvételek feldolgozásában magyar csillagászok is részt vettek.

A Vertyikál–1 (1970) és a Vertyikál–2 (1971) geofizikai rakétákon és az IK–6 (1972) műhold fedélzetén magyar készítésű passzív, műanyagfóliás csapdával befogási kísérleteket végeztek. A KFKI szakemberei részt vettek a Luna–16 szonda által a Földre hozott holdtalajminta elemzésében. Mesterséges holdakon elhelyezett kombinált mikrometeorit-érzékelőkkel végeztek méréseket; ezek voltak az első magyar fedélzeti elektronikai műszerek. A BME mérnökei tápegységekkel és AD-konverterekkel részt vettek az IK-műholdak egységes telemetria-rendszerének kifejlesztésében. A KFKI mérnökei nagy megbízhatóságú fedélzeti számítógépeket, illetve földi ellenőrző berendezéseket készítettek.

Az 1970-es években létesültek hazánkban az űrtevékenységhez kapcsolódó speciális állomások. 1972-ben megalakult a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (KGO); épülete 1976-ben készült el Penc község határában. Az obszervatóriumban pontos fotografikus, lézeres és Doppler-megfigyeléseket hajtottak végre; 1980-tól már a Doppler-interferometria-technikát is alkalmazták. A KGO irányításával jöttek létre az első Országos Doppler-geodéziai Hálózatok, 1989-ben kidolgozták egy magyarországi GPS geodinamikai hálózat tervét.

A Budapesti Földmérési Intézetben (FÖMI) 1979-ben a Föld felszíne műholdas távérzékelésének kutatására külön csoport alakult. Más intézetek és tanszékek csatlakozásával megkezdődött Magyarország egyes területeinek komplex megfigyelése űreszközökről (Landsat, Meteor, Szaljut), ill. speciális repülőgépekről. 1980-ban a programban magyar űrhajós, Farkas Bertalan is részt vett.

Az 1960-es évek második felétől az Országos Meteorológiai Szolgálaton belül rendszeresen felhasználták a meteorológiai holdak adatait az előrejelzésekhez.

Magyarország számára a műholdak a távközlésben is igen fontosak. Taliándörögdön 1977-ben felépült Magyarország egyetlen földi űrtávközlési állomása, amely kezdetben a szovjet geostacionárius és Orbita típusú távközlési holdak földi megfigyelőállomásaként működött.

1992-ben megalakult a Magyar Űrkutatási Tanács, amely a magyar űrtevékenységet koordinálja, s dönt a stratégiai kérdésekben. Az ugyanekkor megalakult, szakértőkből álló Űrkutatási Tudományos Tanács feladata a távlati elképzelések és javaslatok kidolgozása, a tudományos háttér biztosítása. Az űrkutatásban részt vevő magyar intézmények kutatási és alkalmazási tevékenységét a Magyar Űrkutatási Iroda koordinálja, s képviseli hazánkat a nemzetközi fórumokon.

A Pille sugárzásmérőt egy amerikai űrhajós a Mir fedélzetére is felvitte, az űrkemencét a NASA teszteli abból a célból, hogy a tervezett Alfa-űrbázison alkalmazzák majd.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tehetséges hallgatók csapatával elkészítette Magyarország első műholdját, a Masat-1-et. Az ötlet Marosy Gábor egyetemi hallgatótól származott, aki egy lengyel-magyar űrkonferencián vett részt és azzal állt elő, hogy ha a lengyelek képesek voltak rá, akkor mi is eljuttathatunk az űrbe egy saját kis műholdat. A CubeSat szabvány szerint készült tízszer-tízszer-tíz centiméteres, kocka alakú műhold kevesebb mint egy kilogramm tömegű. Építése elsősorban oktatási célt szolgált, pályára állása óta gyűjtötte a saját állapotára és környezetére vonatkozó adatokat. A fedélzeten elhelyeztek egy félaktív mágneses stabilizáló rendszert, ennek segítségével a Földről távirányítással lehet a műhold orientációját befolyásolni. A műholdon helyet kapott egy 640-szer 480 képpont felbontású kamera is, amellyel 2012. március 8. óta több száz két- és háromdimenziós, valamint mozaik űrfelvételt is készített a Földről. A műhold 2012 februárjában állt Föld körüli pályára. A MASAT-1 első űrből küldött rádiójelét egy magyar származású floridai rádióamatőr észlelte. A MASAT-1 utolsó rádiójelét 2015. január 9-én 21:21:43 másodperckor vette egy rádióamatőr Argentínában. Január 10-én 2:27-kor kellett volna Magyarországon észlelni a műholdat, ekkorra már valószínűleg megsemmisült.

folytatjuk!