Minden barátság más és más, még egyazon személy baráti kapcsolatai is különböző mélységűek és minőségűek lehetnek. Minden egyes baráttal fenntartott kapcsolat egyedi, más és más funkció, együtt töltött időmennyiség és tevékenység jellemzi. 

Az előző cikkben a fiúk és lányok baráti kapcsolatait vetettük össze. A két nem másféle nehéz helyzetben számít barátai segítségére, és ennek megfelelően várja el a baráti támogatást is.

További csoportosításra nyújt lehetőséget Robert Selman fejlődési modellje, amely különböző életkorban vizsgálta a barátságok jellemzőit. Óvodáskorúaktól kezdve a serdülőkorúakig vizsgálta a barátságról alkotott elképzeléseket. Modelljében a társas nézőpont átvétel (a másik nézőpontjának felismerése, figyelembe vétele) képességének fejlődésével párhuzamosan 5 szintet különböztet meg.

A legelső az alkalmi játszótársak szintje, amelyet az óvodáskorú gyermekekre talált jellemzőnek. Mivel még nem képesek megkülönböztetni saját nézőpontjukat másokétól, így nem ismerik el, hogy mások ugyanazt az élményt vagy eseményt értelmezhetik tőlük teljesen különbözőképpen is. A barátságot így elsősorban a fizikai távolság és a közös tevékenység határozza meg: olyasvalaki, aki közelben lakik, egy csoportba jár, és akivel együtt lehet játszani. A következő szinten a barát nemcsak azonos érdeklődésű, hanem hasonlóak az érzelmei is. A kisgyermek már megérti, hogy mások nézőpontja lehet különböző az övétől. Ez persze még nem jelenti azt, hogy el is fogadja. Az tekinthető barátnak, aki ugyanazt utálja és szereti, amit ő és eleve azt teszi, amit ő is szeretne.

Kisiskoláskorban a gyermekek már rendelkezve némi önreflexióval, képesek saját gondolataikat és érzéseiket más nézőpontjából szemlélni. A baráti kapcsolatok az alkalmazkodás és az együttműködés függvényei, de gyakran széteshetnek a viták eredményeképp. A barátság abban mutatkozik meg, hogy a barátok bizalommal elmondják egymásnak titkaikat, intim gondolataikat, s a másik fél e titkokat megőrzi, és nem adja tovább. A barátok őszinték egymással, a bocsánatkéréseknek súlya van. A konfliktusokat mindkét fél megelégedésével lehet lezárni. A megoldások azonban túlnyomórészt szituációfüggőek és kevéssé bizonyulnak tartósnak.  Az intim, kölcsönös kapcsolatot, Selman a 9-15 éves fiataloknál találta jellemzőnek, ahol a barátságot a kölcsönös támogatás eszközének tekintik. A pillanatnyi történések közepette is, már képesek magukat kívülről látni: egy harmadik fél nézőpontját felvéve. Az igazi barátok jóban-rosszban összetartanak, s törekednek arra, hogy konfliktusok ellenére is megőrizzék a kapcsolatukat. Érdekeiket és elvárásaikat folyamatosan összehangolják, hogy kapcsolatuk kiegyensúlyozott maradjon. Készek a kompromisszumra. Ennek a szintnek a sajátos korlátja még a birtoklási vágy és a féltékenység, a barát kisajátítása.  Ennek meghaladásakor jöhetnek létre az autonóm, ugyanakkor kölcsönösen függő barátságok. Amikor képesek elfogadni a másik függetlenségét és természetes szükségletét arra, hogy másokkal is baráti kapcsolatot építhessen ki és tartson fenn, miközben saját kapcsolatuk ugyanolyan mélységű marad.

A szerző modelljében a legmagasabb szintet kb. 12 éves kortól feltételezi a fiatalokról. Bennem felmerült a kérdés, hogy a körülettem élő serdőlőknél mit tapasztalok. Még a felnőtt ismerősök esetében is minden szintre találnék példát.

Ha magunkba nézünk, nálunk mennyire jellemző az olyan baráti kapcsolat, ahol nem vesszük figyelembe a másik eltérő igényeit, vagy az olyan, amelyikben kellemetlennek érezzük, ha egy barátunk arról mesél, milyen jól érzi magát egy másik barátjával?

Várom az őszinte válaszokat és véleményeket a fórumra illetve az tinivagyok@gmail.com címre!