Végtelen az út, utazunk. Ez szól a cédéből. Biztos jó régi szám. Csak én nem tudok megmozdulni. Baszki ott ül az Ivett, és nem kérem fel. Pedig most tutira hozzáérhetnék. És nem csak a kezéhez.

De jó volt a parton! De ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad! Hát az enyém is. Milyen lehet a szívroham? Csak ne most próbáljam ki! Na jól van… egy-kettő… három!

Elindulok. Rámnéz. Tudja! Nem érdekel!! Még öt lépés. Hat. Meghalok! Ne mondja, hogy nem! Még három. Most még elmehetek mellette.Vagy felkérem a Sziszit. Ezt nem hagyhatom ki!
- Szabad?
Nem hiszem el! Nincs hangom! Nem hallatszik!
- Tessék?
Nem éghetek be ennyire! Könyörgöm, állj fel és gyere táncolni! Már nem érdekel semmi! Gyere, gyere, gyere!
- Táncoljunk?
És feláll. És megfogja a kezem! És átöleli a nyakam! De az én jegyem már lejárt. Ja, a tiéd! Nekem a szerencsétlenségem ideje járt le. Istenem, az Ivettel táncolok! Ha most megállíthatnám az időt!
- Jó fej a tanár úr.
Beszélget velem. Fogja a nyakam, érzem az ujjait a tarkómon. Érzem a hátát. A testét! Hogy izzad! Gondolom én is.
- Ja.
És nevet. Mondjuk, tényleg jó beszélgetőtárs lehetek. Baszki, most van végem! Dezső!
- … a szívem majdnem megszakad!
Énekel. Tök halkan. Csak én hallom! Mert az én fülembe suttog. És mindjárt megérzi dezsőt! És pofon vág. Legyen már vége a számnak! Illetve ne legyen vége! Rohadt életbe! Hozzám bújik! De jó! Csak ne érezze meg! Csak most ne érezze meg! Annyira jó vele.
- Kösz.
Vége van a számnak. Most sírjak vagy nevessek? El kéne engednem. Olyan nehéz!
- Tudsz?
Csókkirálynak hívják a háta mögött.
Ezen nőttem fel. Naná, hogy tudok rokizni. Kicsit svábosan. Az anyu miatt. Vágjunk bele.Rákendroll!

Ha érdekel a könyv, megrendelheted a szerzőtől, vagy akár tőlünk is. 
Az ajánlás szerint 14 éven felülieknek és harmincon felülieknek is ajánlott. Ha felnőtt férfi vagy, vagy felnőtt nő, esetleg kamasz fiú, akkor olvasd el….ha kamasz lány vagy….”ne olvasd el. Mert nem lesz rád nagy hatással. Robi ugyanolyan ciki kis köcsög, mint a többi görény csávó. Kivéve azt az egyet. Ugye tudod, kire gondoltam…?”