Magyarországon a gyerekek nagy része közel áll a családjához. A 11-18 évesek 70%-a azt mondja, hogy viszonylag sok támogatást kap családjától és 84,6%-uk könnyen vagy nagyon könnyen meg tudja beszélni a problémáját az édesanyjával, 70,3% pedig az édesapjával. Ezzel együtt, minden családban vannak feszültségek időnként – ha nem is Kardashian szintű drámák, legalább átmeneti konfliktusok.

Azért, mert a szülők együtt élnek (és még szeretik is egymást) és nem történt komolyabb tragédia sem a családban, a mindennapi összetűzések, gondok ugyanolyan élesek.  Ezeket tiniként különösen nehéz átvészelni, ezért állítottunk össze egy kis útmutatót, hogy hogyan érdemes a stresszes családtagokkal kibírni a mindennapokat.

A konfliktusok egy része abból származik, hogy ahogy egyre nagyobb és önállóbb vagy, kialakul a saját ízlésed, véleményed dolgokról (pl. világnézet, politika stb.), amit a szüleid nem feltétlenül ismernek vagy nem értenek meg. A feszültség másik gyakori oka, hogy a szülők megpróbálnak megfelelő határokat szabni és ez sértheti a te elképzeléseidet.

Hogyan beszélj a nehéz szülőkkel?

• Legyen egy konkrét célod a beszélgetéssel!

Koncentrálj arra a problémára, amit szeretnél megoldani pl. szeretnél több szabadságot vagy eleged van a különórákból. A célodat szem előtt tartva kezdj bele a mondanivalódba. Pl. “Anya, beszélhetünk? Az utóbbi időben elég idegesnek éreztem magam attól, hogy folyton a matek jegyeim felől érdeklődsz. Lehetne, hogy az iskolai dolgokat kicsit másképp beszéljük meg?” És mindig maradja ennél a témánál, ne kanyarodj el más dolgok felé (Pl. „Azt is megígérted, hogy kapok egy új táskát, de azt sem csináltad meg!”). Ne feledd, hogy nem az a cél, hogy „megnyerd” a vitát, és/vagy rávedd a szüleidet arra, hogy beismerjék a hibájukat.

• Maradj nyugodt!

Ha nagyon benne vagy egy dologban, nehéz lehet beszélni róla anélkül, hogy ne ragadnának el az érzelmek, de tegyél meg mindent, hogy megőrizd a hidegvéredet. A családtagjaid is nyugodtabban tudnak reagálni, ha te sem kiabálsz, sírsz vagy káromkodsz. Ha a szüleid kezdenek kiborulni, akkor jobb, ha te fújsz visszavonulót. (pl. „Látom, hogy egy kicsit most kiborultál, talán jobb, ha visszatérünk erre később.”). Egy érzelmileg fűtött ide-oda dobálózás a szavakkal általában nem használ, inkább máskor próbáljátok meg (miután kiszellőztettétek az agyatokat vagy kirobbantatok, mint Billie Eilish).

• Próbáld meg az ő szempontjaikat is megérteni!

Beszélgetni próbálj a családtagjaiddal, ne pedig kioktasd őket. Persze ez rájuk is vonatkozik, de nem biztos, hogy ők is úgy keresik a megoldást, mint te. Aktívan hallgasd meg, amit mondanak, és (remélhetőleg) ugyanezt megteszik érted. Szabad valakinek meghallgatni a véleményét anélkül, hogy egyet értenél vele. Pl. „Megértem, hogy szeretnéd, ha biztonságban lennék és aggódsz, ha sötétedés után jövök haza. Van valami, amitől megnyugszol, ha épp nem értem még haza?”. Ne felejtsd el, hogy a családtagjaid is emberek, nekik is vannak gondolataik, érzelmeik.

• Beszélj őszintén a magad nevében!

Amikor a szülőkkel kell beszélned, fontos, hogy az ügy elég konkrét legyen. Tehát jól körülhatárolt helyzeteket érdemes választani. Olyan miatt nem érdemes vitatkozni, hogy „sosem bíztok bennem” meg „sosem figyeltek rám”, de meghatározott tények mentén érvelni pl. „Nagyon kiborultam, azért, mert rájöttem, hogy elolvastad az üzeneteimet. Úgy éreztem, hogy nincs jogom a személyes beszélgetésekhez.” Ha a saját érzéseidről beszélsz, akkor abból ki fog derülni a családtagjaid számára, hogyan érintett téged valami (néha ugyanis tényleg nem tudják).  

Folytatjuk!