Aikido a kommunikációban
2012. jún. 29., Bőr Róbert

Riel egy korábbi cikkünkben felidézett beszélgetést elemez szülő és kamasz fia között. Ki nem mondott érzelmek, hangulatok. Ha nem első indulatból válaszolnál a kérdésekre, lehet, hogy egészen másképpen alakulnának a kapcsolataid is? Gondolkodjatok együtt Riellel!



„Hogy nézel ki?!”

Amikor elolvasod ezt a kérdést, milyen hangulatot idézel magadban?

Figyelmes leszel arra, hogy ez egy kérdés, és hogy önmagában nem ad sem pozitív, sem negatív jelentést a másik külsejének?Arra, hogy ennek ellenére gyakran nem is kérdésként, hanem minősítésként használjuk: „szörnyen nézel ki kisapám!”
És vajon azt is látod, hogy szabad a választásod abban, hogy a válaszodban milyen hangulatot ajánlasz?

Azt, hogy egy ilyen kérdésből vitát formálsz vagy sem, az attól függ, hogy reaktív vagy proaktív a kommunikációd.

A proaktivitás céltudatosságot jelent, vagyis az, hogy: „tudom, hogy milyen célt akarok elérni azzal, hogy szólok hozzád, és azt is érem el”. Máhogyan: „vigyázok a kapcsolatunkra”.

Amennyiben proaktívan kommunikálsz, egy kis gyakorlás után egyfajta Aikido mester válhat belőled, akiről lepattannak a negatív szerepek, verbális pofonok, aki biztonságban és jó hangulatban él, anélkül, hogy bántana akárkit.

A jó hangulat és a szeretetviszony megtartásához adok kulcsokat a következőkben, melyeket szabadon használhatsz a szüleiddel, barátaiddal, tanáraiddal és a párkapcsolatodban is.

Mielőtt hirtelen választ adsz a fenti, rossz hangulatot idéző kérdésre, gondolkodj el a következőkön:

Milyen volt a hangulatod a beszélgetés előtt, és akarod-e, hogy az megváltozzon?
Milyen viszonyban vagy a másikkal, aki a kérdést felteszi, és milyen irányba akarod fejleszteni a kapcsolatotokat?
Vajon ő miért ajánl negatív hangulatot a beszélgetéshez, és hogyan tudod azt pozitívba fordítani?

Amennyiben fontos neked a jó kapcsolat, a hangulat javítására biztosan szívesen alkalmazol módszereket. Erre adok ötleteket:

Mit teszel?

Mi történik, ha használod a kérdésben lévő teret, és a külsőd elvitathatatlan pozitívumait összekapcsolod a szüleiddel:
Ó, hát az öltözékem tiszta, ami anyukám gondosságát tükrözni, a szemeim csillognak, ami a szüleim ragyogó elméjére utal, a hajam pedig gubancos – ez valami más hatás lehet, … mit gondolsz, a nagyiék viselhettek ilyet?

Mi történik, ha anyu hangulatát csatolod vissza, nyíltan, viccesen:
Gyorsan, gyorsan, adj egy tükröt, hogy megnézzem! Abban bízok, hogy talán mégsem vagyok annyira elborzasztó, mint amilyennek a szemeidben látom magam.

Ugyanez a kérdés, csak máshogyan: „Te miért nem tudsz úgy kinézni, mint a normális emberek?”

Hogyan tudod használni a „normális” szabad értelmezési keretét?

Az én koromban normálisnak lenni kész öngyilkosság – az összes barátom azt gondolná, hogy megőrültem, és ilyeneket kérdezne: „Te miért nem tudsz úgy kinézni, mint egy magára valamit adó lázadó?” Úgy gondoltam, hogy te jobban megértesz engem, ezért a könnyebb utat választottam, és nyíltan vállalom a büntetést puhányságomért.

Vagy mi történik, ha használod az ajánlott „nem tudsz” keretben lévő lehetőségeket?

Hiszen próbálnék én, édesanyám, de nem megy az könnyen faluhelyen – Regős Bendegúz alapján (Indul a bakterház), szabadon.

vagy:

Próbáltam én, kitartóan, és nézd meg, mi lett az eredménye – a nagy erőlködéstől csupa gubanc lett a hajam.

Ezek a példák mind a vicc, a kedvesség és a jelentéseltolás erejét használják, és hatékonyak lehetnek, ha megfelelő nonverbális jelzésekkel (tekintet, hanglejtés, stb.) vegyíted őket. A céljuk – a beszélgetés hangulatának könnyítése és ezzel a valódi megbeszélés előkészítése. Nem működnek jól minden körülmények között, és nem működnek, ha csak ezt a hangulatot használod. Ha fel tudod idézni az Indul a bakterház ide vonatkozó jelenetét:



biztosan érted, mire utalok!


Hogy mikor érdemes alkalmazni őket?

Jó kérdés!Hogy mi a trükk bennük?

Még jobb kérdés!

Mi a te válaszod ezekre?

Írj a fórumba, vagy küldd el az info@tinivagyok.hu címre.