Sok minden történik velünk naponta a Facebook-on (vagy más közösségi oldalakon). Levelezünk, lájkolnak minket, vagyis elismerést kapunk, posztolunk valamit, képet töltünk fel, kipletykálnak minket, összeveszünk-kibékülünk stb. Kapcsolatban vagyunk másokkal otthon, az utcán, iskolában, hétközben, hétvégén, éjjel-nappal.

Persze az „okos" szülők, tanárok, akik többségében „digitális bevándorlók" és nem sokat értenek hozzá, szeretnek azon sopánkodni, hogy a fiatalok „folyton a neten lógnak", „nem lehet velük beszélgetni", „nincsenek igazi barátaik".

A helyzet az, hogy a „sok internetezés" önmagában nem jelent rosszat, inkább az a kérdés, hogy mire, hogyan használjuk az itt töltött időt. Azok, akik a közösségi oldalakon aktívak (vagyis véleményt nyilvánítanak, megosztanak információkat) és úgy érzik, hogy ezáltal egy közösség részei, elfogadják őket, pozitív visszajelzéseket kapnak, számít a véleményük, jó érzéseket, kapcsolataik gazdagodását élik meg. A felszínes online kapcsolatok kevesebb élménymegosztással járnak, nem oldják a magányosság érzését.

Másrészt az is igaz, hogy az online térben is működik egy olyan jelenség, amit úgy nevezünk „idegenek a vonaton". Vagyis néha egy idegennek könnyebben tudunk beszélni problémáinkról, el tudjuk mondani neki legféltettebb titkainkat, amit még a legjobb barátunknak, szüleinknek sem. Ez azért van így, mert miután kiadtuk magunkat, a másik elmegy, már nem találkozunk vele többet, nem ismeri meg életünk további részleteit.

Pont ezért mindig érdekes kérdés az online térrel kapcsolatban, hogy mit osztunk meg magunkról. Mi a jobb: ha mindent tudnak rólunk, vagy ha névtelenségbe, arctalanságba burkolózunk, esetleg másik identitást veszünk fel. Ha mindent tudnak rólunk, akkor személyünknek szóló elfogadást, baráti szeretetet vagy épp kritikát kapunk, de több bántás érhet minket, jobban ki vagyunk téve „digitális gonoszságoknak". Ha anonímak maradunk, nagyobb védelmet élvezhetünk, soha nem tudják meg az esetleges rosszakarók, hogy hol lakunk, merre bulizunk, hány évesek vagyunk, viszont nem biztos, hogy valóban fontosak vagyunk mások számára.

A közösségi oldalakra általában érdemes a valós életkorunkkal regisztrálni és a legfontosabb, legszűkebb bizalmi körünket gyorsan bejelölni. Ha a valós életkorunkat megjelenítjük, akkor a közösségi oldalak 18 éves kor alatt különböző biztonsági szolgáltatásokat működtetnek. Tudtad például, hogy 12 és 18 év közöttiek esetében általában nem működnek a helymeghatározó alkalmazások? Ez azért jó így, hogy idegenek ne tudjanak megtalálni. Vagy csak olyan eddig ismeretlen jelölhet be vagy küldhet neked üzenetet, akivel legalább egy közös ismerősöd van. A bizalmi kört (szülőket, osztálytársakat, szomszédokat stb.) pedig azért érdemes bejelölni, mert ők – nem feltétlen ellenőriznek – hanem egyszerűen csak láthatják, ha valami rossz történik veled (pl. egy elmebeteggel levelezel stb.).

Az összes többi információ megadásával valóban érdemes óvatosnak maradni.

Minden úgy tegyél fel, hogy közben véded magad! Ha például bulizós képet teszel fel, vigyázz, mert nemcsak a barátaid fogják tudni hol töltöd az éjszakát, meddig maradtál, mennyit iszol általában, olyankor mennyire vagy csábítható, hanem mindenki. Ha felraksz egy képet a szobádról, esetleg egy betörő is látja, ha van plazmatévéd, ékszereid stb. Lehet, hogy a fürdőruhás képekkel dicsekedni szeretnél, hogy milyen szép tested van, de ezzel megadod az esélyét annak is, hogy valaki ügyesen meghívjon egy ún. felnőtt film forgatására is. Egyszer valaki dicsekvésként feltette az oldalára, hogy az előző napi bulizás után sikerült még talaj részegen is hazavezetni, igaz, hogy közben kicsit nekiment egy másik autónak. Történetesen a rendőrség is olvasta a posztot.....

Folytatjuk....