Ez egy idézet, de remélem tetszeni fog.
Két tűzoltó bemegy az erdőbe, hogy eloltsanak egy kisebb tüzet. Amikor végeztek, odamennek egy kis patakhoz. Egyiküknek csupa korom az arca, a másik viszont makulátlanul tiszta... Melyikük fogja megmosni az arcát?
- Ez egy hülye kérdés: nyilván az, amelyiknek csupa korom az arca.
- Tévedsz: a kormos arcú ránéz a társára, és azt gondolja, hogy ő is olyan, mint a másik. És fordítva: az, akinek tiszta az arca, látja, hogy a társa csupa korom, és azt mondja magában: biztosan én is ilyen piszkos vagyok, meg kell mosakodnom.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt akarom mondani, hogy a kórházban megértettem, hogy mindig önmagamat kerestem a nőkben, akiket szerettem. Ránéztem tiszta, szép arcukra, és magamat láttam tükröződni bennük. De ők is rám néztek, és látták, hogy kormos az arcom, és bármilyen okosak és magabiztosak voltak, ők is magukat látták tükröződni bennem, és rosszabbnak hitték magukat, mint amilyenek.
Innen a középkorú létből egyszerre egyszerű és egyszerre bonyolult.
Mert vegyük csak a párkapcsolatokat. Még hajdanán (a mobiltelefon és internet előtt) kellő logisztika és küzdelem kellett ahhoz, hogy egy-egy randi összejöjjön. A lányok a figyelemfelkeltésben, nyitottságban voltak verhetetlenek, na de a fiúk komolyan hajtottak arra, hogy hazakísérhessék a lányokat. Az már fél siker volt, ha ezt egy fiú el tudta érni.
...mint egészségünk zálogai.