X- Y- Z és Google generációsok.
Mindnyájan vagyunk valahány évesek, ezzel pozíciókat foglalunk el az életben. Az ebből fakadó generációs különbségek, feszültségek mindig voltak és lesznek. Felgyorsult az idő.
Hogyan különböznek tőlünk az átlagos fiatalok? Nagyon. De nem csak pl. tőlem, aki a hatvanas években született, hanem egy huszonévestől hallottam, hogy pl. nem, ő már egyáltalán nem érti a huszéveseket, mert azoktól egy világ választja el. A 16-17 éveseknek, meg már a nyelvét sem érti szinte.
Egészen új helyzet a világtörténelemben, hogy olyan gyorsan változik a fiatalság, és nem kell egy nemzedék ahhoz, hogy távolságot, tehetetlen idegenséget vagy néha talán kifejezett ellenállást érezzünk magunkban. Elég 10 év vagy 20. Mindnyájan aggódunk is a fiatalok miatt, például azért, merthogy nem igen vannak…
Nem igen vannak jelen a közösségekben, és talán néha haragszunk is rájuk, gyakran mondjuk, hogy igen a mai fiatalok nehezen tudnak elköteleződni.
Valódi kíváncsisággal és örömmel kell megismernünk őket… mik az ő értékeik? Különlegességeik, aromáik…
Jelenlegi társadalomban másképpen érlelődnek meg ezek a gyermekek, mint anno mi. Rohamosan változik a világ, éppen ezért fontos, hogy megértsük a jelenségeket, és felismerjük, hogy mik az ők erőforrásaik?
Az Y generáció kifejezést, amerikai szociológusok hozták be a köztudatba a 80-as évek nemzedékére.
Maga az Y a Youtube videómegosztó portálról nyerte a nevét.
Ezért a 80-as évek szülötteit Y generációsoknak hívjuk, bár Magyarországra ez a jelenség egy 5-10 évvel később jött be. Ők azok, akik először születtek bele az internetet-használók világába. Ők a digitális bennszülöttek (ez a szakkifejezés). Velük szemben állunk mi, az úgynevezett X generáció – a szülő generáció, kvázi szülő korúak – akik megtanultuk működtetni az internetet, a számítástechnikát, de mivel nem születtünk bele ezért bármekkora erőt is fejtünk ki legnagyobb igyekezetünkre is csak digitális bevándorlók lehetünk életünk végéig. De voltaképpen már ez is lepergett az idő rokkáján, hiszen az Y generációsok sem olyan nagyon fiatalok már, hanem mögöttük van a tinédzser generáció az úgynevezett Z generáció és nyomulnak az ovisok – a holnap fiataljai, akik messze nem csak digitalizáltságban fognak tőlünk különbözni. Közös gondolkodásunkban most mégis Y generációnak fogom őket nevezni, a Youtube nemzedéktől lefelé az összes mai fiatalt.
Ők mindnyájan új nyelveken beszélnek, ami nekünk, a megelőző X generációnak majdnem érthetetlen. Soha a történelemben nem volt még akkora veszélye annak, hogy az egy korban élő nemzedékek valóban szétszakadnak egymástól!
A legfontosabb, hogy megértsük őket és szeressük őket és meglássuk az erőforrásaikat! Az öregek a fiatalabbakat szeressék, mert gyakran a fiatalabbnak könnyebben megvilágosodik, ami jobb. Az Y és a Z generáció a holnap világának valódi építőkövei. Az tény, hogy az Y és az utána lévő generáció egy homogén csoportot képeznek. A világ folyamatosan változik gazdaságilag, technikailag, kulturálisan. Biztos vagyok benne, hogy mást fogyaszt a neten egy tokiói egyetemista, és mondjuk egy albán pásztor. De nagyon érdekes megnézni, a Youtube videók mellett ott vannak a megtekintési számok, és amikor egy videó mellett pl. ott van az a szám hogy 4.684.842 tekintették meg, akkor mégis csak azt mondom, hogy olyan módon homogenizál ez a mai technika, ahogyan még soha, semmi, eddig a Földön.
A Facebook-nak több száz millió felhasználója van ma a világon, és a vélemények, tendenciák így futótűzként, rapid sebességgel terjednek a neten, a világon - tudjuk ezt jól. Ezért számíthatunk hasonló viselkedésre és hasonló jelenségekre, értékekre - amit egyébként nem is várnánk - nagyon különböző hátterű fiataloktól.
Az Y generációban mára van már valamilyen sajátos egyöntetűség. Ennek oka azonban nem csak a számítógép, hiába vannak erről elnevezve, és nem csak az új technikai megoldások. Az „Y” életérzésnek és élethelyzetnek három szorosan összefüggő és összekeveredő komponense van:
1. A FOGYASZTÓI TÁRSADALOM
2. A GLOBALIZMUS
3. ÉS A DIGITÁLIS KULTÚRA.
Tény, hogy ezek a fiatalok, mindig a számítógép előtt ülnek és az okos telefonjaikra merednek óra alatt is. Tény, hogy egy tanfolyamon, amin nemrég voltam, arra a klasszikus kérdésre, hogy mi a kedvenc ételed, a 8 fős csoport (csupa Y) simán összehozta három kedvenc ételnek a gyrost, a pizzát és szusit. Hogy simán tartják a kapcsolatot a világ minden részével egyszerre…
A fogyasztói társadalom mentalitása alatt messze nem azt kell érteni, amit mi vélünk, azaz hogy pusztán csak a fogyasztásra ösztönöz – Ez az új! Dobd el a régit, vegyél újat! - egyáltalán nem csak ez a probléma vele. Ezerrel szorongatóbban éli meg azt egy mai fiatal, hogy tudja, tapasztalja, ő maga lett az árucikk, termék a piacon, aminek értéke, vagy vivő ereje vagy van, vagy nincs. DE mindenképpen el kell adnia önmagát, mert verseny van és a világon semmiféle talaj nincsen a lába alatt.
Ezek a fiatalok, tényleg mindig a Facebookon lógnak, és mindenféle lehetetlen helyzetben fel akarják venni a mobilt. DE a céges főnök szemében nincsen privát idő!!! NINCS! A legújabb trend szerinti ruhákban kell a partikra járni, mert folyamatos a törvény, hogy ha kimaradsz lemaradsz és akkor véged van, mert lúzer vagy!!
Mindezek pedig mesterien összefüggenek és kitervelik azt az Y-generációs életérzést és életvitelt, amit mi X generációsok, csak értetlenül nézünk, és néha sóhajtunk, hogy hát hová lett ez a világ….
Folytatjuk …
Innen a középkorú létből egyszerre egyszerű és egyszerre bonyolult.
Mert vegyük csak a párkapcsolatokat. Még hajdanán (a mobiltelefon és internet előtt) kellő logisztika és küzdelem kellett ahhoz, hogy egy-egy randi összejöjjön. A lányok a figyelemfelkeltésben, nyitottságban voltak verhetetlenek, na de a fiúk komolyan hajtottak arra, hogy hazakísérhessék a lányokat. Az már fél siker volt, ha ezt egy fiú el tudta érni.
„Szép” kérdés egy kamaszhoz.
Egy ilyen mondatból, a vitába keveredés százalékos aránya 100.
Olyan lavinát indítunk el, hogy a „túlélésünk” esélye kevesebb, mintha cápa támadott volna meg bennünket.