A perfekcionizmus, vagyis a tökéletességre törekvés az élet számos területén megnyilvánulhat. Lehet cél a tökéletes test, a példátlan rend a szobánkban, a legjobb sportteljesítmény, vagy számos feladatunk maximális minőségben való elkészítése.

A legjobb teljesítményre való törekvés egyik fő terepe az iskola, vagy később a munka. Bár sokan pont ellenkezőképpen vannak vele - vagyis minden egyesnél jobb jegy megfelel számukra -, vannak olyan tanulók, akik számára nagyon fontos, hogy minden jegyük ötös legyen. Rettegnek attól, hogy véletlenül négyest vagy annál rosszabbat kapnak, hogy esetleg emiatt majd kinevetik vagy butának gondolják őket.

Mit jelen a perfekcionizmus?

Ez a kifejezés tulajdonképpen a tökéletességre, kiemelkedően magas eredmény elérésére való törekvést jelenti (hasonló a maximalizmushoz). Ezek lehetnek valakinek a saját maga által kijelölt elvárásai vagy a környezete (pl. családja) által előírt magas mérce. A magas belső elvárások hasznosak abból a szempontból, hogy tényleg jobb teljesítményre sarkallnak bennünket. Általában a perfekcionista ember mindent megtesz azért, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa, és a saját maga lehetőségeit kibontakoztassa. Másrészt viszont a túl magas mérce káros is lehet, ha erős önkritika, negatív érzelmek (szorongás, lelkifurdalás,), állandó fáradtság, étkezési zavar, önsértés társulnak hozzá, ráadásul ezek miatt még akár gyengébb teljesítményhez is vezethet. Ugyanis, ha csak tökéletes megoldással vagyunk elégedettek, akkor nagyon izgulhatunk, hogy vajon ez sikerül-e és emiatt az izgulás, szorongás miatt nem tudunk odafigyelni és a végén pont ezért vallunk kudarcot.

Milyenek a perfekcionisták?

Azok, akiknél a perfekcionizmus kedvezően hat a viselkedésre, jobb a teljesítményük, boldogabbak, magabiztosabbak. Míg akiknél a tökéletességre-törekvés szorongással jár együtt azok gyengébb teljesítménnyel, rosszabb lelki egészséggel küzdenek, jellemzőbb rájuk a problémákba való beragadás, hosszas rágódás. A perfekcionista emberek általában kerülik a hibázás lehetőségét, igyekeznek maguknak és a környezetüknek is megfelelni. Előfordulhat, hogy a tökéletességre törekvés csak az élet egyik területére korlátozódik - például valaki mindenből csak ötöst szeretne, de nem érdekli, hogy kisportolt legyen a teste -, de olyan ember is akad, aki mindenben nagyon jó szeretne lenni. Sok maximalista emberre igaz a rendre, rendszerezettségre való erős törekvés és a túlzott merevség is (pl. nem megyek a bulira, mert holnap tanulnom kell).
Korábban összefüggésbe hozták a perfekcionizmust a családi környezettel: ha a szülők
feltételekhez kötik támogatásukat vagy szeretetüket, gyermekük úgy fogja érezni, tökéletesnek kell lennie és tökéletesen kell teljesítenie ahhoz, hogy elfogadják és szeressék őt.
Emiatt nagyon félnek a kudarctól, mert ez esetleg elutasításhoz, a szeretet megvonásához vezethet. A szülők mellett azonban a tanároknak, az iskolai légkörnek (versenyszellemet támogató vagy inkább tudást előtérbe helyező) és az iskolatársaknak is szerepe van.

Nagyon komoly az iskolai nyomás?

Bár nem teljesen ugyanazt jelenti az iskolai nyomás és a perfekcionizmus, ez utóbbi általában összefügg az iskolai teljesítménnyel és azzal, hogy mekkora nyomást éreznek az iskolában a jó teljesítésre. Akik maximalisták, azok érzékenyen reagálnak az iskola nyomására, a saját törekvéseiket még jobban felerősítik a magas elvárások, a sok dolgozat, a tanulmányi versenyek, otthoni házi feladatok.
Egy vizsgálatban megkérdeztünk sok 11-18 éves tanulót, hogy mennyire nyomasztják őket az iskolai feladatok. A következő lehetőségek közül kellett választani: egyáltalán nem, egy kicsit, eléggé vagy nagyon. Az volt az érdekes, hogy a magyar diákok több mint háromnegyede (78%) legfeljebb egy kicsit találja megterhelőnek iskolai feladatait. Csak (szerencsére) a tanulók 8,5%-a nagyon nyomasztónak ítéli az iskolai terhelést, de a tanulók egyötöde egyáltalán nem érzi nyomasztónak a követelményeket. A fiúk között többen vannak azok, akik az iskolát egyáltalán nem tartják nyomasztónak. Az idősebb diákok, az érettségihez közeledvén nagyobb nyomást érzékelnek, mint a kisebbek.

Jelek, amik perfekcionizmusra utalnak….

Bár sokszor nincs értelme komolyan vizsgálgatni, hogy valakit perfekcionistának lehet-e nevezni vagy sem, az alábbi jelek utalhatnak erre.
• Gyakran foglalkozol a részletekkel, a szabályokkal, a renddel.
• Általában szigorú vagy másokkal és magaddal, könnyen alkotsz ítéletet.
• A hibázást másoknak is nehezen bocsátod meg, ítélkezel mások felett.
• Nem szívesen adod át a feladatod, mindent a saját kezedben akarsz tartani.
• Nem számít, mit értél el, az elégedettség érzése átmeneti.
• A dolgokat általában feketének vagy fehérnek látod, vagyis jellemző rád a mindent vagy semmit gondolkodás.
• Azt hiszed, hogy csak akkor leszel békében magaddal, nyugodt belül, ha kívülről minden rendben.
• Ha valamibe hiba csúszik, vagy nem éred el a maximális szintet, akkor az nem sikerült (például ötöst kaptál, de 3 hibával).

Kicsit talán mindannyiunkra jellemző a perfekcionizmus, hiszen a legtöbben szeretnénk valamiben nagyon jók lenni. És ez nem is baj, a jó teljesítmény érték.
Csak ne feledkezzünk meg arról sem: az állandó maximumra törekvés túl merevvé, önmagával szemben könyörtelenné teheti az embert és ebből kifáradás, rosszkedv fakadhat. Az önmagunkkal szembeni elvárásokból néha nehéz engedni, de egy megbízható barát vagy felnőtt, aki elfogad bennünket olyannak, amilyen vagyunk, sokat segíthet.