Gyakran váltogatod partnereidet vagy nehezen szabadulsz meg egy problémás kapcsolattól? Sokan ilyenkor könnyen vonják le a következtetést: Biztos társfüggő vagyok! Érdemes azonban kicsit közelebbről is megvizsgálni magunkat a helyes diagnózis érdekében.

A társfüggőség (más néven kodependencia) egy másik embernek vagy az ő véleményének való kóros alárendeltség. A társfüggőség valójában egy személyiségzavar, amely lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatokat. A fenti két viselkedési minta azonban csak egy-egy tipikus tünete és nem biztos jele a társfüggőségnek.

Mi lehet az oka?
A szakemberek úgy vélik, hogy a kapcsolatfüggőség oka a gyermekkori családi működésben és a gyermek-szülő kapcsolatokban keresendő. Jellemző, hogy azok a gyermekek, akik túl szigorú és merev nevelésben részesültek, vagy akiknek családjában kóros alkohol- vagy kábítószer-használat fordult elő, később hajlamosabbak függő kapcsolatok kialakítására is. Azoknál a gyerekeknél is gyakori a később kialakuló társfüggőség, akiket túlvédtek: tehát akiket a széltől is óvtak és mindenben kiszolgáltak. Az ilyen szülő-gyermek kapcsolatban felnövő gyerekek később olyan kapcsolatokat választanak, amelyekben folyton a szeretetet és biztonságot keresik, és amelyekben személyes énjüket feladva elmerülhetnek. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy egy függő kapcsolat kialakításához mindig két emberre van szükség.

Az alábbiakban összegyűjtöttük a legtipikusabb társfüggő személyiségvonásokat:

Romantikus illúziók, gyors kapcsolatok
Akikre jellemző a függőségi hajlam, gyorsan lesznek szerelemesek, és gyakran alakítanak ki nagy intenzitású, viharos és „sorsszerű" kapcsolatokat, amelyek átalakítják mindennapi életüket. A komoly érzelmek nélküli új kapcsolatokat valódi, meghitt viszonyoknak látják, és feltétel nélkül megbíznak az újonnan megismert partnerben. A kapcsolatfüggő személy tehát minden új partnerében a Nagy Őt látja, akit saját romantikus illúziói tárgyává tesz, és akire ezért rendkívül féltékeny is lesz. Ha a dolgok viszont nem úgy alakulnak, ahogyan azokat várta, hajlamos könnyen összeomlani.

Én gondoskodom rólad, te gondoskodj rólam
A társfüggő emberek a szeretetet összetévesztik a megfeleléssel, és minden tettükkel azt akarják bizonyítani, hogy méltóak a másik szeretetére. Jellemző rájuk, hogy nagyon jól átérzik a másik problémáit, érzéseit, és felelősnek érzik magukat a másik sorsáért. Emiatt jó szándékból folyton meg akarják változtatni a társuk életét. Ennek megfelelően be is rendezkednek egy kizárólag a másikat ellátó életformára, és ezt szeretnék ők is megkapni viszonzásul. Általában nem hiszik el ugyanis, hogy képesek gondoskodni önmagukról. A társfüggők a kapcsolat érdekében a saját szükségleteiket folyamatosan figyelmen kívül hagyják, és gyakran nem hallják meg saját érzéseiket.

Önbizalomhiány és az áldozati bárány
A kapcsolatfüggők általában önértékelési problémákkal küzdenek: jelentéktelennek, méltatlannak érzik magukat és nem bíznak magukban. Gyakran azt is hagyják, hogy megbántsák vagy megalázzák őket. A problémákkal szemben is tehetetlennek és erőtlennek érzik magukat. Úgy gondolják, nem tudnak változtatni életükön, ezért a megoldást mindig más emberektől várják, miközben önmagukat vagy a párjukat hibáztatva könnyen az áldozat szerepébe kerülnek.

Menekülés önmaguk elől
Míg a társfüggők nagyszerűen helyezkednek bele egy másik ember világába, addig a sajátjukba képtelenek ugyanezt megtenni. Nem tudnak egyedül lenni és befelé figyelni. Egyedül nem is érzik jól magukat, így gyakran menekülnek a társaságba, tévénézésbe, olvasásba, alkoholba, szexbe, munkába vagy bármilyen más tevékenységbe. Ha kell, még a manipulációt is bevetik kapcsolataikban: nyafognak, sírnak, könyörögnek, hízelegnek, csak hogy megkapják, amit akarnak. Ezzel együtt tagadják viszont, hogy függők lennének, sőt úgy tesznek, mintha nem volna szükségük senkire és semmire.

A hangsúly az arányokon van
Természetesen egy meghitt, egészséges párkapcsolatban is megjelenhetnek olykor az előbb felsorolt viselkedésformák és ugyanez igaz lehet fordítva is. Egy függő kapcsolatnak is lehetnek meghitt, őszinte pillanatai. A különbség az, hogy a kapcsolatfüggők számára a kapcsolat fenntartása valójában fontosabb, mint maga a partner személye. Rettegnek a társuk elvesztésétől, és minden józan határon képesek túlmenni a kapcsolat megtartása érdekében.
Ha mindezek után felmerül bennünk a társfüggőség gyanúja, forduljunk bátran szakemberhez, hiszen a segítségével és a partner bevonásával (párterápia, családterápia) a társfüggőségből is eredményesen ki lehet lépni.