A buddhista ember törekszik arra, hogy ne sértsen meg másokat, ne vegyen el semmit, ami nem az övé, tiszta, erkölcsös életet éljen, pozitívan gondolkodjon.

Sigmund Freud, a pszichológia atyja sokáig azt gondolta, hogy az Isten csak egy illúzió és az emberek csak azért hisznek benne, mert egy erős apa figurához akarnak kötődni. Azt gondolta, hogy a vallás alapvetően segít abban, hogy az emberek vissza tudják tartani agresszív késztetéseiket, de a tudomány és az értelem fejlődése miatt már nincs szükségük rá a modern világban.  Később finomított nézetein.

Carl Gustav Jung megkülönböztette a vallásosságot a spiritualitástól. Szerinte a spirituális szükséglet az emberi alaptermészet része és számos módon megnyilvánulhat. A spiritualitás alatt azt értette, hogy az ember alapvetően szeretne értelmet és célt találni az életben.  Ebben az értelem- és célkeresésben az emberek számos világnézet, ideológia, etika, vallás mellett kötelezhetik el magukat. Az alábbiakban a buddhizmusról, mint egy filozófiai –bölcsleleti irányzatról írunk néhány gondolatot.

Mi a buddizmus?

A buddhizmus egy olyan világnézet, amiben nincs szerepe Istennek vagy bármilyen ember feletti bölcsességnek, hatalomnak.

Buddha egy ember volt, Jézushoz hasonlóan egy valós történelmi személy. Uralkodó családban született és nagyon jó körülmények között nevelkedett. Fiatal felnőtt korában szembesült azzal, hogy az emberek életében valamiféle szenvedés (betegség, öregség, halál, szegénység) elkerülhetetlen. Azt is látta, hogy nemcsak ezek a nagyobb csapások, de az aggodalmaskodás, elégedetlenség, csalódottság is állandó kísérője az emberek mindennapjainak. Innentől fogva lemondott a családjáról és a jó anyagi körülményekről és csak arra kérdésre kereste a választ, hogy…

….honnan ered a szenvedés és hogyan lehetünk mégis boldogok?

Buddha válasza erre kérdésre az, hogy meg kell szabadulnunk a vágyainktól és akkor élhetünk egyszerű, boldog életet. Úgy gondolta, hogy az emberek állandóan valamire vágynak, valamit hajszolnak pl. még egy ruhát, még egy programot, egy különleges utazást, még több pénzt stb., ezért valami folyton hiányzik az életünkből. Buddha szerint tehát minden szenvedés forrása a vágyakozás, a hatalomvágy, az alkotásvágy. Ha kellemetlen élményben van részünk, azt szeretnénk, hogy ez azonnal múljon el, ha pedig kellemeset érzünk, akkor félünk, hogy gyorsan elmúlik. Ehelyett az állandó vágyakozás helyett egyszerűen csak el kell fogadni, ami éppen van, ami történik, amit érzünk és ehhez meditációs technikákat fejlesztett ki. Mindemellett azt is tanította, hogy az elfogadás nem jelenti a túlzásba vitt önsanyargatást sem.

Milyen ember volt Buddha?

Nos, erről jó néhány történet kering. Buddha egy olyan ember volt, aki sokat elmélkedett és a legendák szerint szellemileg tökéletessé vált. Állítólag hat teljes évet gondolkodott az emberi szenvedés okain. Csodákat nem tudott tenni és vissza is utasította, ha ezt várták tőle. A képességekre a hagyomány szerint mély meditáció révén tett szert, akkor, amikor a világi életet maga mögött hagyta és aszkéta gyakorlatokat végzett éveken keresztül. Bölcs tanítóként ismerték, aki igyekezett megosztani másokkal saját tapasztalatait, azzal a céllal, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől. A buddhizmusra hagyományosan úgy tekintenek, mint a megszabadulás útjára, melyet a valóság legvégső természetének megismerésén keresztül lehet elérni.

Buddha életéhez kapcsolódó helyek mára fontos zarándokhelyekké váltak a buddhisták és a hinduk számára.

folytatjuk!