Az elmúlt két évben a koronavírus járvány és az azzal járó korlátozások talán a tizenévesekre hatottak a legkedvezőtlenebbül. Sok fiatal a tanév végére tényleg nagyon leharcoltnak érezheti magát. 

Függetlenül attól, hogy valaki végig online tanult, vagy személyesen is, vagy hibrid módon, sokan épp csak elvonszolták magukat egy frusztráló és néha elviselhetetlenül magányos tanév végére.

Mostanra szerencsére jelentősen csökkentek a fertőzöttségi adatok és sokan megkapták az oltásokat is, szóval talán egy úgynevezett post-covid nyár van most előttünk. Az a kérdés, hogy mit kezdjünk idén a nyári szünettel egy ilyen tanév után? A válasz nem olyan egyszerű, mint „szedjük össze magunkat” vagy „borítsunk fátylat a történtekre”. Ezzel együtt azonban van esélyünk arra, hogy a járvány nehézségeit beépítsük az élettapasztalatainkba és lelkileg megerősödve menjünk tovább.

A „lelki edzettség” kialakulása hasonló testi izmok fejlődéséhez. Ez is akkor erősödik a legjobban, ha megerőltetés fázisát pihenőidő követi, ami alatt létrejöhet a regenerálódás. Sok fiatal számára a járvány egy megerőltető „edzési” időszak volt, amiből szükség van felépülésre, hogy egy komolyabb lelki ellenállókészség kialakulhasson.

Adjunk magunknak időt ahhoz, hogy feldolgozzuk az elmúlt időszakot

A kamaszokat többfajta veszteség is érhette a járvány miatt: nem tudtak sportolni, a nagyszülőkkel találkozni, bulizni, vagy más terveik borultak fel. Néhány barátság biztosan elhalványult, amit szinte már lehetetlen visszacsinálni. Sajnos olyan is van, akit a vírus miatt komolyabb veszteség is ért: elveszítette egy szerettét vagy a családja megélhetése került veszélybe.

Néhány szerető szülő bizonyára próbálja elterelni a gyermeke figyelmét a járványról, vagy a veszteségekről és inkább a jövőre fókuszálni, de emellett fontos feldolgozni a történteket a továbblépés érdekében.

Vannak olyan fiatalok, akik a barátaik társaságában tudják legjobban feldolgozni az emlékeiket. Léna (15) például csak májusban tudott újra találkozni a társaival és november eleje óta nem látták egymást. Amint találkoztak, körbe álltak és mindenki arról kezdett beszélni, hogy miről kellett lemondania hónapokig: az edzésről, a szalagavatóról, a szülinapi buliról, egy közös utazásról. Ő úgy érezte, hogy mindenki megkönnyebbült, ahogy tudott a veszteségeiről személyesen beszélni. Ugyanakkor mások szívesebben rendezik el ezeket a dolgokat egyedül, saját magukban. Eszter (16) például inkább verseket írt és azokba szőtte bele az érzéseit.

Mit kellene egy ilyen nyáron csinálni?

Nyilván vannak dolgok, amiket ezen a nyáron is vitathatatlanul meg kell tennünk: pl. diákmunkát vállalni, segíteni a házimunkában, vagy elmaradt iskolai dolgokat bepótolni. Ezek beleférnek még egy olyan nyárba is, amikor alapvetően fel kell dolgozni sok mindent. Márk (17) például zsebpénzt gyűjt és reméli, hogy a nyári munkája a Balatonnál feltölti majd érzelmileg egy ilyen furcsa tanév után. Azt mondja, hogy bár a pénz is fontos, amit keres, de ha élvezi a munkát és a többiek is jó fejek, akkor ez sokat segít abban, hogy újra szervezze az életét.

Mindenki másképp reagál a világra és ami az egyik ember számára feltöltődés, az a másikat kimeríti. Az most jól jöhet, ha van egy kis szabadságunk olyan tevékenységet választani a nyárra, ami feltölt és ebben a szüleink is támogatnak. Ugyanakkor talán olyasminek nincs most itt az ideje, ami tovább felőrli a maradék energiánkat.

Pihenni? Mikor hónapokig nem is kellett iskolába járni…???

A járvány feje tetejére állította a világot, és emiatt mindenki elbizonytalanodott, hogy ilyen helyzetben mit is lehet várni az iskolásoktól. Elvárható egy ilyen év után ugyanaz a teljesítmény? Engedjünk a szóbeli vizsgákból, lehet könnyebb a nyelvvizsga, lehet rövidebb az online óra? Biztos vannak felnőttek, akik szerint a járvány alatt a fiatalok semmit sem csináltak: messze nem volt annyi tanórájuk, házijuk, versenyük, vizsgájuk stb. És ezért lehet, hogy sok iskolásnak bűntudata van, ha ezen a nyáron nem csinál semmi „fontosat”. Pedig ilyen nehéz év feldolgozása – még ha láthatatlanul is zajlik bennünk – nem pihenés. Nem szabad alábecsülni, hogy milyen nehéz munka a korábbi életünk, személyiségünk, hangulatunk, társaságunk újra-alkotása.