Diftéria (torokgyík)
2014. szept. 3., Ferenci Tamás

A HPV oltás bevezetése kapcsán áttekintjük a kötelező védőoltások sorát. Jó tudni, hogy melyik oltás mi ellen is véd. A Kincskereső Kisködmön című Móra Ferenc könyvben, de a valóságban is sok gyerek halt meg torokgyíkban régen.

"A diftéria (magyar nevén: torokgyík) a Corynebacterium diphtheriae nevű, fakultatív anaerob (tehát oxigéntől elzárt közegben is életben-maradó), Gram-pozitív (egy jellemző baktériumfestéssel festődő) baktérium okozta fertőző, ragályos betegség, amely cseppfertőzéssel, közvetlen érintkezéssel és fertőzött tárgyak útján terjed. A kórokozó egyetlen ismert rezervoárja az ember. A betegség közvetlen kiváltója a baktérium termelte toxin. A megfertőzött személyben általában 2–5 nap lappangási idő után jelentkezik a betegség, mely gyengeséggel, torokfájdalommal és alacsony lázzal kezdődik. A leggyakoribb formája a mandula- és garatdiftéria, ekkor 2–3 napon belül a beteg torkában kékes-fehéres hártya (ún. pszeudomembrán) képződik, amely változatos méretű lehet, és rossz esetben légúti elzáródást is okozhat. A tünetekért a C. diphtheriae termelte toxin felelős, mely a sejtek fehérjeszintézisét gátolja, és ezzel szövetpusztulást okoz.
A diftéria két leggyakoribb szövődménye a már említett légúti elzáródáson túl a szívizomgyulladás és az ideggyulladás. A halálozási arány kezelés nélkül akár az 50%-ot is elérheti, de még modern terápiával is 5–10%, ami nagyon fiataloknál és időseknél 20% is lehet.
A torokgyíkot már Hippokratész is leírta; a kiváltó baktériumot Klebs azonosította először 1883-ban és Löffler tudta tenyészteni (1884). A toxint 1888-ban Roux és Yersin mutatta ki. Két évre rá Kitasato és von Behring tengerimalacokat fertőzött meg hőkezelt toxinnal, majd megmutatták, hogy ezután az állat vérszéruma felhasználható mind a betegség megelőzésére, mind a gyógyítására. Ezt nevezték diftéria antitoxinnak.
(Mai szóval azt mondanánk, hogy feltalálták a passzív védőoltást: a diftéria antitoxin hatóanyaga természetesen nem más, mint az állat szervezete által a diftéria toxinja ellen termelődött antitestek sokasága. Ez valóban képes a toxint semlegesíteni, és így a megelőzni a betegséget, vagy gyógyítani azt, ha már kialakult. Ez utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy az antitoxin a már szövethez kötött toxin ellen nem hat, csak a keringő toxint tudja semlegesíteni.) E felfedezést követően hamar beindult az antitoxin ipari méretű előállítása – elsősorban lovakkal – ám ez a kor lehetőségei mellett nem volt mentes minden problémától: a mai amerikai gyógyszerhatóság elődjét például azt követően alakították meg, hogy 12 gyerek meghalt egy olyan antitoxintól, amelyet – mint utólag kiderült – tetanuszos ló szérumából állították elő. Az első mai értelemben vett (aktív) védőoltást a diftéria ellen 1907-ben állította elő von Behring. Mai szóhasználattal élve azt mondhatjuk, hogy inaktivált vakcinát készített: fogta a diftéria toxint, majd annyi antitoxinnal keverte össze, hogy az majdnem teljesen semlegesítse. A dolog elvileg működött, de gyakorlatilag igen ingatag lábakon állt, hiszen rendkívül érzékeny volt a keverési arányra: maradni kellett némi toxinnak, hogy kiváltsa az immunitást, de nem maradhatott túl sok, hogy ne okozzon betegséget. A gyakorlatban csak 1914-től vált alkalmazhatóvá ez a fajta védőoltás. Az igazi áttörést Rames (és Glenny) tevékenysége hozta meg, aki 1923-ban felfedezte, hogy a toxint formaldehiddel kezelve az elveszti a betegségokozó képességét, viszont immunogenitását nem. Ezt nevezték diftéria toxoidnak; ennek használatával az 1930-as évektől mai szemmel nézve is megfelelő védőoltást sikerült előállítani. Bár manapság jellemzően kombinációban adják, de a diftéria elleni védőoltás elve a mai napig ugyanez maradt.

Hazánkban a diftéria elleni oltás 1938 óta kötelező; 1954 óta már csak a tetanusz, illetve a szamárköhögés elleni oltással kombinálva adják (DTP, „Di-Per-Te")."

11 évesen, hatodik osztályban, októberben kaptad az emlékeztető oltást dTap néven

A teljes anyag itt olvasható: http://www.medstat.hu/vakcina/FerenciTamasVedooltasokrolATenyekAlapjan.pdf

A képek forrása: wikipedia.org

Ha a téma részletesen érdekel:
vedooltas.blog.hu