A homeopátiás készítmények és eljárások hatásosságával kapcsolatos tudományos kételyek
A homeopátiás orvosságok többségének készítése során a hatóanyag olyan sok egymást követő hígításon megy át, hogy az eljárás végére az oldatban már az eredeti hatóanyag egyetlen példánya sem marad. A homeopátiás gyógyítók közül egyesek hisznek abban, hogy a szukkussziós (sorozatos oldási-rázási) eljárás eredményeképpen az eredeti hatóanyagnak mintegy a lenyomata őrződik meg a vízben.
A hatásmechanizmusok magyarázatával szemben általános elvárás, hogy tudományosan hihetőek és bizonyíthatók legyenek, ám a homeopátiát alátámasztani célzó állítások nem felelnek meg e követelményeknek. Általánosságban véve a homeopátia érvei szembemennek azzal a hatalmas gyógyszertani ismeretanyaggal, amely szerint a hatás mértéke arányban áll a hatóanyag dózisával, ami a gyógyszer és fogadómolekulája (receptora) közötti kölcsönhatás kinetikájából következik.
A homeopátia által megjelölt hatásmechanizmusok, így a vitalizmus, az elektromágneses jelek és a vízmemória egyikét sem támasztják alá tudományos megfigyelések.
A víz emlékezetére irányuló homeopátiás elméletet – amely szerint a víz megőrzi a hatóanyag emlékét jóval azután is, hogy annak utolsó molekulája is távozott az oldatból – az EASAC munkacsoportja részletes tudományos elemzésnek vetette alá. A szerzők kiemelik, hogy valamennyi rendelkezésre álló kísérletes adat szerint a vízben oldott anyagok hatása mind térben, mind időben igen korlátozott: befolyásuk nem terjed túl hidrátburkuk határain (ami a nanométeres nagyságrendben mozog), és időbeli hatásuk sem mutat túl a nanoszekundumos vagy annál rövidebb skálán. A spektroszkópiás mérésekkel is megerősített elméleti jóslatok értelmében tudományosan tarthatatlan bármiféle, az oldott anyagok hosszú távú tér- és időbeli hatását feltételező modell.
A homeopátia hatékonyságával kapcsolatos kételyek másik csoportja az e hatást alátámasztani hivatott klinikai vizsgálatok kritikus újraértékeléséből ered. Kiterjedt, 110 homeopátiás és ugyanennyi konvencionális klinikai vizsgálatot felölelő, részletes irodalmi elemzés nyomán a munkacsoport azt állapította meg, hogy a homeopátia klinikumban tapasztalt hatását kielégítően magyarázza a placeboeffektus, vagyis a kezelésben való részvétel tudatának pszichés befolyása.
| Tudtad? A homeopátia koncepcióját, amely betegségek kezelését célzó, nagymértékben hígított készítmények előállítására és alkalmazására vonatkozik, Samuel Hahnemann dolgozta ki 1796-ban. Hahnemann doktrínáját a „hasonló hasonlót gyógyít” elvére alapozta, mely szerint egy anyag, amely valamilyen tünetet vált ki, alkalmas ugyanazon tünet kezelésére, amennyiben az betegségként jelentkezik. Elméletének másik sarokköve a „végtelen kis mennyiségek törvénye”, mely szerint az átrázás (szukkusszió) általi sorozatos hígítások vélelmezetten növelik az anyag hatóerejét. A módszert gyakorlók közül némelyek azt állítják, hogy a homeopátia a test öngyógyító képességének serkentése révén fejti ki hatását. |
folytatjuk
A teljes cikket elolvashatod itt:
A homeopátia koncepcióját, amely betegségek kezelését célzó, nagymértékben hígított készítmények előállítására és alkalmazására vonatkozik, Samuel Hahnemann dolgozta ki 1796-ban. Hahnemann doktrínáját a „hasonló hasonlót gyógyít” elvére alapozta, mely szerint egy anyag, amely valamilyen tünetet vált ki, alkalmas ugyanazon tünet kezelésére, amennyiben az betegségként jelentkezik. Elméletének másik sarokköve a „végtelen kis mennyiségek törvénye”, mely szerint az átrázás (szukkusszió) általi sorozatos hígítások vélelmezetten növelik az anyag hatóerejét. A módszert gyakorlók közül némelyek azt állítják, hogy a homeopátia a test öngyógyító képességének serkentése révén fejti ki hatását.
A homeopátia koncepcióját, amely betegségek kezelését célzó, nagymértékben hígított készítmények előállítására és alkalmazására vonatkozik, Samuel Hahnemann dolgozta ki 1796-ban. Hahnemann doktrínáját a „hasonló hasonlót gyógyít” elvére alapozta, mely szerint egy anyag, amely valamilyen tünetet vált ki, alkalmas ugyanazon tünet kezelésére, amennyiben az betegségként jelentkezik. Elméletének másik sarokköve a „végtelen kis mennyiségek törvénye”, mely szerint az átrázás (szukkusszió) általi sorozatos hígítások vélelmezetten növelik az anyag hatóerejét. A módszert gyakorlók közül némelyek azt állítják, hogy a homeopátia a test öngyógyító képességének serkentése révén fejti ki hatását.
Tudósok és kutatások állapították meg.
A homeopátia jelenlegi helyzete az Európai Unióban: piaci pozíció és szabályozás
