Nem biztos, hogy éppen ez izgat, de érdemes egyszer elolvasni!

A nem szteroid gyulladáscsökkentők a ciklo-oxigenáz nevű enzimet gátolják, amely feltétlenül szükséges a prosztaglandinok képződéséhez. A prosztaglandinok hormonszerű anyagok, és egyebek mellett megváltoztatják az erek átmérőjét, fertőzés esetén megemelik a testhőmérsékletet, lényeges szerepet játszanak a véralvadásban, és nagyon fontosak az emésztőcsatorna gyomorsavhatásától való védelmében is. Ha a szervezet valamilyen sérülés, égés, törés, rándulás, megerőltetés után prosztaglandinokat bocsát ki, az gyulladást, bőrpírt és duzzanatot okoz.

Két COX enzimet ismerünk, a COX-1 és a COX-2. Rájöttek, hogy a COX-2 segítségével termelt prosztaglandinok játszhatnak szerepet a fájdalom és gyulladás létrejöttében, miközben a COX-1 élettani funkciók, például a gyomor nyálkahártyájának védelme céljából termel prosztaglandinokat. Ennek következtében a fájdalom és gyulladás kezelése, a COX-1-et is gátló nem-szteroidokkal, gyengítheti a gyomor nyálkahártya-védelmét, és ezzel növeli a gyomor- és bélrendszeri mellékhatások kockázatát.

Tehát az összes nem szteroid gyulladásgátló elméletileg gyomorkárosító. Itt nem arról van szó, hogy maga a tabletta hatóanyaga marja ki a gyomrot, hanem olyan hatásmechanizmust indít el a szervezetben, ami kikezdi a gyomornyálkahártya védekező-rendszerét. Tehát ha nem szájon keresztül, hanem kúppal visszük be a hatóanyagot, akkor is bánthatják a gyomrot! A szelektív COX-2-gátló vegyületek ilyen típusú mellékhatása enyhébb, ezt meg kell beszélni orvossal, gyógyszerésszel.
Helyileg is irritálják a gyomrot, de ez egészséges emberben, folyadékkal és nem éhgyomorra fogyasztva egyáltalán nem jelentős. (lásd következő rész) Választhatunk gyomorkímélőbb fájdalomcsillapítót is. Az ibuprofen irritáló hatása alacsonyabb, a paracetamolé pedig elenyésző a szalicilsav-tartalmúakhoz képest.

A nem szteroid gyulladásgátlók másik mellékhatása, hogy kicsit vérzékenyebbé válunk tőlük, ez egyébként vérzékenyeknél, vagy komolyabb műtétek után lehet veszélyes. Az egyéb véralvadásgátló gyógyszereket rendszeresen szedők esetén is számításba kell venni a vérzékenység további fokozódását.

Hajlamosítanak ödémára is, főleg vesebetegeknél. Ennek oka, hogy só- és vízvisszatartást okozhat¬nak, ami főleg a magas vérnyomás¬ban szenvedőknél lehet probléma.
Arra is jó, ha odafigyelünk, hogy a fájdalomcsillapító tartalmaz-e koffeint, amely bár növeli a fájdalomcsillapító hatást, de emeli a vérnyomást és alvászavarokat is okozhat. A görcsoldót tartalmazó fájdalomcsillapítókat pedig migrénes fejfájásra nem szabad használni, mert a tapasztalatok szerint a görcsoldó által létrehozott értágulat még ronthat is a beteg állapotán, és csökkentheti egyéb migrénellenes gyógyszerek hatását.
A paracetamol huzamosabb ideig nagy adagokban szedve májkárosodást okozhat, ami sokáig ész¬revétlen maradhat.
Arra hajlamosakban asztmás rohamot provokálhatnak, ami az alapvető hatásmechanizmus következménye, hörgőszületet válthatnak ki.
Az acetilszalicilsavas fájdalomcsillapítók fiatalkorúaknál a ritka, de rendkívül súlyos Reye-szindrómát válthatják ki, amennyiben vírusfertőzésben alkalmazzák.

Fontos kérdés az alkohollal való kölcsön¬hatás is. Aki naponta legalább három adag szeszes italt fogyaszt (te ugye nem, mert ez már alkoholizmus!), annál a nem szteroid jellegű gyulladáscsökkentők szedése esetén nagyobb a gyomorvérzés kockázata. Még veszélyesebb, ha a rendszeres italozás mellett paracetamolt szednek, ugyanis a máj így sok¬kal hamarabb károsodhat.

A helyileg, tapasz formájában alkalmazott fájdalomcsillapítóknak sokféle, legtöbbször helyi, irritációból, vagy allergiás reakcióból következő mellékhatásaik is lehetnek, amik legtöbbször nem a hatóanyaggal, hanem egyéb szerekkel, esetleg a lebomló hatóanyaggal vannak kapcsolatban.
Folytatjuk!