Még köztünk élnek azok, akik az 50-es években zajló polio-járvány kapcsán bénultak le. Ma már ez a betegség nem fenyeget, mindaddig, amíg az átoltottság megfelelő.
Hat éves korodig öt alkalommal kaptál inaktivált (elölt) vírust tartalmazó oltást.

„A poliomyelitis (magyar nevén: járványos gyermekbénulás, gyakran használt rövid néven polio) a poliovírus nevű, enterovírusok közé tartozó egyszálú RNS-vírus okozta fertőző, ragályos betegség, mely elsősorban széklettel (feco-oralis úton) terjed. A kórokozó egyetlen ismert rezervoárja az ember.
A poliovírussal fertőzöttek kb. 95%-ánál egyáltalán semmilyen tünetet nem okoz a vírus.
Mintegy 4–8% esetében enyhe, felső légúti vírusos megbetegedésekre emlékeztető tüneteket okoz, 1–2%-ban pedig ugyan jár idegrendszeri érintettséggel (aszeptikus meningitis), de még ezeknek az eseteknek a túlnyomó többsége is minden szövődmény nélkül meggyógyul.
Az esetek mintegy 0,5%-ban azonban létrejön a rettegett következmény, a bénulás. Ez általában a kezdeti tünetek után 1–10 nappal jelentkezik, és pár napig továbbhalad: a felszínes reflexek kiesnek, a mély ínreflexek erősödnek, súlyos izomfájdalmak és -görcsök lépnek fel. Ezt követően a mély ínreflexek is megszűnnek, létrejön a petyhüdt bénulás, amely jellemzően aszimmetrikus. Sok betegnél ez néhány nap vagy hét elteltével javulásnak indul, de akinél 12 hónap elteltével sincs változás, élete végig lebénulva marad.
A polióvírus szájon át kerül az emberbe, megtapad a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáján, és szaporodásnak indul. Az esetek egy részében a vírus belép a keringésbe, és a szervezet más részébe is eljut. A bénulás akkor jelentkezik, ha ilyen módon a motoneuronokat támadja meg; a tüneteket ezek elpusztítása okozza.
Leggyakoribb a láb bénulása, ezt követi a láb és kéz egyidejű bénulása. Különösen drámai, ha a bénulás a légzőizmokat érinti, ez esetben egyedül a páciens gépi lélegeztetése jelent megoldást. A halálozási arány erősen életkorfüggő: a kisgyermekkori 2–5%-tól a felnőttkori 20–30%-ig terjed.
A betegség első leírása a XVIII. század végéről származik, de petyhüdt bénulásos eseteket, amelyeket könnyen elképzelhetően a polio okozott, már az ókorban is ábrázoltak.
Mindenesetre a vírus a XX. század elejéig csak sporadikus eseteket okozott, azonban 1910-tol kezdődően a fejlett országokban hirtelen megugrott az előfordulása.

E jelenség okát teljesen biztosan nem ismerjük, de elég sok indirekt bizonyíték utal arra, hogy
– paradox módon – a higiéniás viszonyok javulása volt a felelős: rossz higiéniás körülmények között
a csecsemők aránylag korán találkoznak a különféle enterovírusokkal, ami az idő alatt ad számukra immunitást, amíg az anyai antitestek még védik őket a klinikai megbetegedéstől. A higiénia javulásával azonban az első találkozás időpontja egyre későbbre tolódik, mígnem ez a passzív védelem már kevés lesz, és kialakul a megbetegedés. Ezt támasztja alá többek között az, hogy a betegség életkori eloszlása a csecsemőkortól indulva folyamatosan későbbre tolódott az évtizedek alatt, valamint az, hogy az első nagy járványok beindulásának időpontja fordítottan volt arányos az ország fejlettségével: a legfejlettebb államokban már 1890-ben megugrott az előfordulás, a legkevésbé fejlettekben 1950-ig nem.

A poliovírust, mint a betegség okozóját 1908-ban azonosította Landsteiner és Popper (de a ragályosságot már 1905-ben felismerte Wickman). Védőoltás előállítására már az 1930-as években voltak sikertelennek bizonyuló kísérletek (Brodie, Kollmer), ezeket elsősorban az hátráltatta, hogy a vírust még nem tudták nem-ideg eredetű szövetkultúrán tenyészteni.
Az áttörés 1948-ban történt meg, amikor Enders, Weller és Robin sikeresen nem-ideg szövetkultúrára adaptálta a vírust. E munka alapján Salk 1953-ban előállított egy formaldehiddel inaktivált védőoltást (IPV oltás). Ennek működőképességét a történelem legnagyobb gyógyszerkísérlete keretében 1954-55-ben igazolták Francis vezetésével. Ez a védőoltás azóta egy lényegesebb módosításon esett át: 1980-ban áttértek egy nagyobb antigénkoncetrációjú változatra (eIPV). Az előbbivel párhuzamosan az attenuált oltóanyag kutatása is megkezdődött: Koprowski és Cox 1950-ben, valamint tőlük függetlenül Sabin 1961-ben előállított egy orálisan beadható gyengített oltóanyagot; a gyakorlatban ez utóbbi vált be (OPV oltás). Az OPV elsőként a szocialista blokk országaiban terjedt el – elsősorban Csumakov révén – később azonban az Egyesült Államokban, majd a harmadik világ országaiban is alkalmazni kezdték. Itt a mai napig alkalmazásban van, azonban a fejlett országokban az utóbbi egy-két évtizedben felhagytak vele. Ennek oka, hogy bár szinte minden az OPV mellett szól (robusztus immunitást ad, egyszerűen beadható, olcsó), de egy dolog nem: mivel benne a poliovírus élő, így a szervezetben mutációkon mehet át a szaporodása során, szerencsétlen esetben olyan mutáción is, ami éppen a gyengítését tünteti el. Ilyen formában, bár elképesztően ritkán, de elképzelhető, hogy valaki magától az oltástól bénul le. Ennek gyakorisága nagyjából 1 per 750 ezer oltás az elsőként beadott OPV-nél; hazánkban 1961 és 1991 között 47 ilyen eset fordult elő.
Ez nyilván az oltás alkalmazását nem kérdőjelezi meg – összehasonlításként, az oltás bevezetése előtti utolsó évben egyetlen év alatt (!) majdnem 2000 bénulást okozott a polio – de a betegség visszaszorításával ez is felértékelődött. Mivel ráadásul a vírus cirkulációját is fenntarthatja az OPV, így a fejlettebb országok sorban tértek át az IPV-re. Ennek is megvan a maga hátránya: bár az IPV és az OPV egyaránt kitűnően véd a klinikai megbetegedés ellen, sajnos az IPV adta nyálkahártya-immunitás sokkal gyengébb, így az IPV-vel oltottak a megfertőződés és a vírus ürítése ellen kevésbé védettek.
Hazánkban 1957 és '59 között még IPV-vel történtek a kezdeti kísérletek az oltás bevezetésére, ám ezek csekély sikeressége miatt 1960-tól az OPV vált kötelező oltássá egészen 1992-ig. Ekkor áttértünk az ún. szekvenciális oltási rendre, azaz az első oltás IPV volt, a többi OPV. (Ennek a logikája az volt, hogy az első oltás adta immunitás megakadályozza az oltás okozta polio fellépését a további vakcinák beadásakor.) 2006-tól tisztán IPV-vel oltunk, így az oltási polio előfordulása elvileg is kizárt."

A teljes anyag a védőoltásokról itt olvasható: http://www.medstat.hu/vakcina/FerenciTamasVedooltasokrolATenyekAlapjan.pdf

Lélegeztetés vastüdővel. Poliós betegek.