Kultúránk szerves része az alkoholfogyasztás. Mint sok egyéb problémaviselkedés, így az alkohollal való kísérletezés is a serdülőkorra jellemző.

Ennek biológiai, lelki és társadalmi okai vannak, amelyek egymással kölcsönhatásban működnek. A serdülők agyára jellemző, hogy az érzelmi impulzusokat kibocsátó kéreg alatti területek gyorsabban fejlődnek, mint a viselkedést szabályozó, hosszú távú tervezésért felelős homloklebenyi agykéreg. Ilyen átalakulások eredményeképpen a kamasz jobban ki van téve a pillanatnyi helyzetből adódó kísértéseknek, mint a felnőtt, akinek agyában az érzelmi és a tervező funkciók érettsége már „beérte" egymást. Ez és a kamaszkori testi átalakulások (például a hormonrendszer ingadozásai) is hozzájárulnak, hogy a tinédzserek érzelmi, hangulati élete nagyon hullámzó lehet, a nagy vidámságtól a búskomorságig. Emellett a kamaszkor természetes velejárója, hogy a fiatal ember addigi társas kapcsolataiban hangsúlyeltolódás következik be. Míg a kisgyermek életében a legnagyobb szerepe a szülőknek, testvéreknek, nagyszülőknek és más családtagoknak van, a kamasz egyre közelebb kerül kortársaihoz. A család helyett inkább a barátok és a szerelem kerül a középpontba. A kamaszkori szabadidőtöltésben, kortárskapcsolatokban – nem kevéssé a felnőttek példáját követve – van, hogy jelentős szerepet kap az alkohol. A kis mennyiségű, kulturált alkoholfogyasztás „megolajozhatja" a kapcsolatokat, segíti az elmélyült beszélgetést, megkoronázhatja az ünnepi alkalmakat. Nagy mennyiségben fogyasztva azonban, különösen ha még nem elég érett idegrendszert ér a hatása, az alkohol súlyos méreg. Nem csak azért, mert az alkoholtól befolyásolt ember viselkedése, kritikai érzéke fellazul (mivel a szeszfogyasztás csökkenti a homloklebenyi agykéreg hatását). Azért is, mert sokan nem az ünnepi hangulat kiemelésére, színezésére használják, hanem stresszoldásra, a problémákkal való megküzdés eszközeként. Emellett a szesz fejletlen agyra gyakorolt hatása még rombolóbb, mint a viszonylag érett, „felnőtt" központi idegrendszerre.

Az alkoholfogyasztás és a depresszió kölcsönhatásban vannak egymással. A depresszió lehangoltsággal, szomorúsággal, döntés- és cselekvésképtelenséggel és a társas kapcsolatok zavaraival járó lelki betegség, amelynek aránya egyes becslések szerint a magyar felnőttkorú lakosság 16-18 százalékát érinti. Enyhébb formája a depresszív hangulat. Valószínű, hogy a depresszió és az italfogyasztás közötti kapcsolat kétirányú: „Azért iszom, hogy ne legyek annyira szomorú, de minél többet iszom, annyira szomorú leszek." Ezeket a hatásokat nem csak számtalan kutatás, de a pszichiátriai és addiktológiai osztályokon kezelt alkoholbeteg emberek beszámolói is alátámasztják. Feltételezhetjük, hogy már a serdülőknél is megjelenik az alkoholhasználat ilyen módja. Az Iskoláskorú Gyermekek Egészségmagatartása (HBSC), az Egészségügyi Világszervezettel való együttműködésben végzett nemzetközi kutatás adatait használtuk fel ennek vizsgálatára. A HBSC kutatást négy éves időközökben végzik el: az utolsó adatgyűjtésre 2010-ben került sor 43 ország fiataljai körében. Magyarországon összesen 8096 iskolai tanuló (11–18 éves fiatalok) részvételével végeztük el a vizsgálatot. Azoknak a tanulóknak az aránya, akik már fogyasztottak 1-2 kortynál több alkoholt, ötödik osztályban mintegy 40 százalék, tizenegyedik osztályosok körében pedig már a 90 százalékot is meghaladja. Az életkor előrehaladtával meredeken növekszik azok aránya is, akik már berúgtak valaha: a tizenegyedikes fiúk 71 százaléka, a lányok 55 százaléka arról számol be, hogy életében már volt két vagy több alkalommal részeg. Ezeknek az adatoknak az alapján elmondhatjuk, hogy az alkoholfogyasztással a magyar serdülők többségének már van tapasztalata.

(folytatjuk)