avagy miért és kikért dobban a szívünk (és a talpunk is) egyszerre!
Nem újdonság számunkra, és természetesen a médiában kutakodva, vagy csupán a facebook-ot olvasva is értesültünk arról, hogy idén nyáron Magyarország rendezi a vizes VB-t. Mindenki tudja, mindenki hall róla, és mindenki látja is az előkészületeket, Budapesten legalábbis biztosan. Hiszen hogy is ne lehetne észrevenni a hatalmas, új, modern Duna Arénát a Dagály strandon, vagy a margitszigeti munkálatokat, a Komjádi Béla sportuszoda felújítását, vagy a Batthyány téren épülő magasugró tornyot, mely majd a közeljövőben a szupertoronyugrás versenyszám mesebeli helyszínét adja. A csapból is ez folyik! De miért fontos ez az esemény számunkra? Hogyan kapcsolódik ez hozzánk?
A sport mindenkié! És mivel a sport mindenkié, a miénk is! Nem kell ahhoz élsportolónak lennünk, hogy megérezzük, hogy részt vegyünk, hogy örüljünk, és hogy büszkék lehessünk a rengeteg elvégzett munkára, küzdelemre, melyekért a sportpályán harcolunk. Azonban ahhoz, hogy belekóstolhassunk a győzelem édes ízébe, hogy annak úgy örülhessünk, mintha a sajátunk lenne, hogy tombolhassunk minden egyes karcsapásért, gólörömért, csobbanásért, ahhoz Velük kell lennünk!
A budapesti Úszó Világbajnokság rendkívüli és egyben páratlan lehetőség arra, hogy kiélhessük üvöltöző szurkoló hajlamunkat. Hazai pályán ugyanis MINDEN versenyszámban buzdíthatjuk a válogatottakat, akik minket képviselnek. De mik is ezek a versenyszámok, melyekre érdemes jegyet vennünk (nem mellesleg rendkívül megfizethető áron).
Úszás, szinkronúszás, vízilabda, műugrás, nyílt vízi úszás, és ezeknek versenyszámai hívogatnak minket az uszodák csodálatos légkörébe, illetve a Duna partra, és a Balaton partra egyaránt.
Szinkronúszóként, és jelenleg edzőként is dolgozva az uszoda jelen pillanatban a második otthonom. Nem mindig kellemes a légkör, néha nagyon meleg van, néha nagyon fáradtan nekem sincs sok kedvem bemászni a fülledt levegőre, nem hogy a tanítványaimnak. Ezekben a pillanatokban általában elsuhan előttem egy csapat, vagy egy sportoló, először fel se tűnik, kicsoda.
Utána-fordulok, megnézem, gyanúsan ismerősnek tűnik. Egyik pillanatban Hosszú Katinka sétál el előttem férjével és egyben edzőjével, Shane-nel, a másik pillanatban a magyar férfi vízilabda válogatott vonul el teljes harci felszerelésben, vagy éppen a szinkronúszó válogatott kűrözik a mellettünk lévő medencében. Ők minden egyes nap ott vannak, dolgoznak, keményen edzenek azért, hogy bebizonyítsák Nekünk, és maguknak, hogy Ők a legjobbak. Hát pont én legyek fáradt és nyűgös a medenceparton? Nem, nem. Itt edzés van, akkor dolgozzunk hát!
 |
Aki járt már hasonló rendezvényen, Európa Bajnokságon vagy Világ Bajnokságon, tudja, ismeri az érzést. Azt az érzést, mikor torkod szakadtából ordítod a „Ria, Ria, Hungária!” rigmust, vagy csak üvöltesz, artikulálatlanul, mert látod, hogy a magyar sportoló elsőként ér célba, vagy megdobja a vezető gólt. Gyakorlatilag semmi más nem érdekel éppen a világon, csak az, hogy aznap este már ne legyen hangod, ha holnapra se marad az se baj, ha egy hétig nem lesz, az se baj, mert NYERTÜNK! Felbecsülhetetlen érzés.
Aki még nem járt ilyen rendezvényen, azért, aki már járt ilyen hatalmas buliban, azért, - itt a lehetőség. Itt, Budapesten, idén, nyáron.
A Világbajnokság a Miénk is, a mi feladatunk az csupán, hogy ott legyünk, egy emberként szurkoljunk, élvezzük az eseményeket, tapsoljunk, ordítsunk, és felálljunk abban a pillanatban, mikor megszólal a Magyar Himnusz, a magyarok tiszteletére!
A Mi helyünk ott van, a medence mellett, a lelátón. Foglaljuk hát el azt!
 |
