A fehérjében túlságosan gazdag táplálkozás

A mértéktelen fehérjefogyasztás következménye lehet elhízás, metabolikus acidózis és hiperammonémia.
Vannak olyan aminosavak, melyek lebontási termékei savak. Az Alanin transzaminálódása piruvátot, az Asparaginé pedig oxálacetátot eredményez. Ezáltal fokozza a fehérjében túlságosan gazdag táplálkozás a metabolikus acidózist.
A legtöbb aminosav degradációjakor oxidatív dezaminálással vagy a transzaminálással keletkező glutamát glutamát-dehidrogenáz közreműködésével dezaminálódva ammónia keletkezik. Ammónia keletkezhet még glutaminból glutamináz hatására vagy szerinből, hisztidinből és treoninból dehidratázok közreműködésével. Az ammónia egyrészről rendkívül fontos a szervezet számára a nitrogén tartalmú vegyületek szintéziséhez, másrészről pedig toxikus vegyület is egyben elsősorban a központi idegrendszer számára. Emelkedett vérplazmaszintje hallucinációt, tremort és zavartságot okoz. A máj az ammóniát ureává alakítja az ornitin ciklusban vagy az ammóniából és glutamátból glutamin szintetizálódhat a glutamin-szintetáz által katalizált reakcióban. További lehetőség az ammónia eliminálására, hogy a vese képes ammóniát kiválasztani, illetve a kreatinin és húgysav ürítés is nitrogén eltávolítást jelent. A hiperammonémia hányással, görcsökkel, letargiával és mentális retardációval járhat együtt. Kezelhető fehérjeszegény diétával, illetve esszenciális aminosavaknak megfelelő ketosavak adásával, melyek transzaminálása csökkentheti az ammóniaterhelést.
A fehérjében túlságosan gazdag táplálkozás elősegítheti sok toxikus amin keletkezését is, hiszen a tápcsatornában pangó fehérjedús táplálék ideális táptalajt jelent baktériumok számára. Mivel a transzaminázok működéséhez piridoxál foszfát (a B6 vitamin foszfát származéka) szükséges, így a fehérjében túlságosan gazdag táplálékfokozza a B6 vitaminigényt is.
A túlzott mértékű fehérjebevitel meghaladja a májnak azt a képességét, hogy a felesleges nitrogént karbamiddá alakítsa. Ez megfelel 400 g/nap fehérjebevitelnek, ami egyenértékű 5 g/kg/nap fehérjebevitellel.
Komoly veszélyt jelent, amikor a fehérjebevitel nagyobb, mint a teljes energia 35 %-a. Ennek következménye lehet hiperaminoacidémia, hiperammonémia, hiperinzulinémia, hányinger, hasmenés és akár halál is.
A javasolt maximális fehérje bevitel a testi szükségletek alapján kb. az összes energia 25 %-a, mintegy 2-2,5 g/kg/nap, ami megfelel 176 g fehérjének naponta egy 80 kg-os egyén számára (Bilsborough és Mann, 2006).
A túlzott fehérjefogyasztás növeli a vesekőképződés kockázatát, különösen ha állati fehérjékbevitele magas. 1,2 g fehérje/kg/nap-nál nagyobb fehérjebevitel hozzájárul vesebeteg egyéneknél a vesefunkció romlásához. Ilyenkor az alacsonyabb fehérjetartalmú étrend ajánlott, hogy megakadályozzák a vesekárosodás súlyosbodását.
A vörös húsok fogyasztása hozzájárulhat bizonyos ráktípusok előfordulási gyakoriságának növeléséhez (Wolfe és mtsai., 2008). A fehérjék fermentációja a bélflóra által különböző toxikus vegyületek képződésével jár, mint pl. ammónia, dihidrogén-szulfid, indolok és fenolok, amelyek irritálhatják a vastagbél epiteliális sejtjeit, növelve a vastagbélrák kockázatát (Millward és mtsai., 2008). Az állati húsok túlzott bevitele elősegíti a szív és érrendszeri betegségek kialakulását. Megemelheti a vérnyomást és a koleszterinszintet, szerepet játszhat az izületi betegségek kialakulásában.

Javasolt fehérjeforrások
Javasolt fehérje források a magas biológiai értékű, nem túl sok zsírt tartalmazó állati fehérjék, és komplettált növényi fehérjék. A tej és a tejtermékek fogyasztása minden életkorban ajánlott. Minden tejtermék esetén érdemes az alacsonyabb zsírtartalmút választani. A tejtermékek fehérjetartalmuk mellett értékes vitamin- és ásványianyag források is egyben. A húsok, mint komplett fehérjék fontos táplálékok. Itt is érdemes a sovány húsokat előnyben részesíteni. A tojás is igen jó fehérjeforrás, bár a koleszterintartalma miatt mértékkel célszerű fogyasztani. A növényi fehérjék nem teljes értékűek, így ezeket komplettálva alkalmazzuk.

Forrás:
TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0047