Kihívás, amihez csatlakozhatsz, ha elszántan környezettudatos vagy.

Mivel a gyorsított tempójú divatváltozással kapcsolatban sok kritikát hallhattál már, talán nem meglepő, ha ez az egyik leginkább környezettudatos lépés. Kamaszként ezt nem biztos, hogy könnyű betartani, de ha csak annyit megteszel, hogy kevesebb de tartósabb darabokat szerzel be, már az is eredmény!

„A kihívás célja, hogy felhívja a figyelmet a divatipar súlyosan környezetszennyező hatására, amely vízpazarlással, szén-dioxid kibocsájtással, vegyszeres szennyezéssel jár, miközben évente több milliárd dollárnyi megmaradt ruházattól szeméttelepeken vagy égetéssel szabadulnak meg a fast fashion cégek.

A világ rovarirtószer felhasználásának 25 százaléka a gyapottermesztéshez köthető, az ipari vízszennyezés egyötöde a ruhaanyagok kezeléséhez kapcsolódik. Sajnos a természetes szálak (pamut, len, selyem) és a félszintetikus szálak mind úgy viselkednek, mint az élelmiszer-hulladék, metángázokat termelnek bomlásuk folyamán. A zöldségtől, gyümölcstől eltérően a régi ruhákat nem lehet komposztálni, még akkor sem, ha természetes anyagokból készültek.

A kihívás célja természetesen nem az, hogy ha valakinek nincsen télikabátja, akkor ne is vegyen magának! Kutatások szerint az elmúlt 30 évben egy átlagos nőnek négyszeresére emelkedett a ruhatára, aminek az egyharmadát nem is hordja. Így a cél az, hogy felhívja a figyelmet az őrült fogyasztás és a könnyen elérhető ruhadarabok árára. Hiszen, ha csak 990 forintba is kerül a sokadik cuki kis felső, annak akkor is igen súlyos ára van:

Egy kilogramm pamut előállításához kb. 3,6 kg szén-dioxid, 0,3 kg műtrágya; 0,3 kg növényvédőszer és 20 ezer liter víz szükséges. Vagyis egyetlen fehér póló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség. (Ez a mennyiség egy ember vízszükségletét több, mint 3 évig fedezné.)
A textilgyártás az egyik legszennyezőbb iparág: 1,2 milliárd tonna CO2-ekvivalenst bocsát ki évente, többet, mint a nemzetközi légijáratok vagy a tengeri hajózás.

RÉSZLETEK a kihívás facebook oldalán