Nem is a mobil a legrosszabb!

Nagy terhelést főként a villamos energia hővé való átalakításához szükséges erős áram váltja ki, pl. villanykályhák, vízmelegítők, padlófűtés, melegítőtakaró esetében, amelyek környezetében a tartózkodási idők is hosszúak. Közepes erősségű sugárzás is terhelő lehet, ha az a fej közelében tartósan hat. A kibocsátók e transzformátorral működő csoportjába tartoznak a fénycsövek, halogénlámpák, „hifitornyok”, rádió- ébresztők, hosszabbító kábeleikkel és kapcsolóikkal együtt.

Nagyfrekvenciás tér általi terhelésnek lakásban főleg a mobiltelefonok teszik ki a modern embert, ezen belül is a digitális alapú „drótnélküli” rendszerűek, amelyeket állandó pulzáló nagyfrekvenciás átvitel köt össze a stacionárius bázissal.
A háztartási berendezések körüli elektromágneses tér esetleges ártalmait könnyű elkerülni: hatásuk a készüléktől 1–2 m távolságban már elhanyagolható, egy hálózati fali kapcsolótól (220 V, 50 Hz) 17 cm-re csupán 10 V/m a térerősség (a megengedett határérték 5000 V/m-ével szemben!). Ritkán gondolnak viszont a használók a háztartási gépek transzformátorainak folyamatos sugárzására. Mivel a házi berendezéseket többnyire a transzformátor szekunder oldalán kell be- és kikapcsolni, a trafó állandó primer oldali üzemben van, tehát fölöslegesen fogyaszt energiát és tart fenn maga körül elektromágneses mezőt.
Amennyiben az elektroszmog minimálása volna a lakásvilágítás megválasztásának döntő kritériuma, a hagyományos izzókat kellene előnyben részesíteni, a fénycsövek és az energiatakarékos égők a hozzájuk tartozó transzformálás és fojtás következtében lényegesen erősebb parazita váltakozó teret, ráadásul részben nagyobb: 30 Hz frekvenciájú sugárzást keltenek. De lakásban a legerősebb mágneses teret az újabban divatos nagyfeszültségű halogénvilágítás hozza létre, részben a feszültség 220-ról 12 V-ra való transzformálása, részben a rendszerint egymáshoz igen közeli vezetékekben folyó tetemes áramok következtében, amelyek környezetéből az indukált mágneses tér csillapítatlanul terjed. Ez utóbbi problémát meg lehet előzni sodrott kábel használatával, amelyben az oda-vissza folyó áramok mágneses terei kiegyenlítik egymást.

Az elektromos tér elnyomására hatásos, de nem olcsó módszer a zavarásra érzékeny készülékek gyári védelmét szolgálóhoz hasonló hajlékony drótszövet vagy fémmel átszőtt fólia használata. A megbízható árnyékolás feltétele itt is a hézagmentesség és a szakszerű központi földelés. Ez az eljárás nem érinti a mágneses tereket, ezek semlegesítésére speciális sodrott kábel alkalmas, amellyel 80%-os eredményt lehet elérni. 

Lakáson belül nagyfrekvenciás elektromágneses tér jöhet létre – mikrohullámú berendezés, – „babyfon” (a másik szobában alvó csecsemőt „lehallgató” és sírását közvetítő készülék) működése és – „maroktelefon” használata közben. E terek parazita sugárzása konstrukciós biztonsági rendszabályokkal megakadályozható, ezzel szemben nem zárható ki a funkciójukhoz szükséges távközlési pálya mentén megjelenő egészségi kockázat. Itt egyetlen megoldás marad: a nagyfeszültségű berendezéseknek a vélhetően minimális egészségi veszélyeztetés szempontja szerinti kiválasztása, pl. lemondás a digitális DECT-rendszerű vezeték nélküli telefonról az analóg CT1 technika javára. A DECT-rendszer beszélőkészüléke és a rögzített eleme között 100 Hz-es pulzáló frekvencia megszakítatlan kapcsolatot tart fenn, a CT1 technikánál ez az összeköttetés a telefonálások időtartamára korlátozódik. Aki nem akar lemondani a DECT-rendszer előnyeiről, legalább válasszon a bázisállomástól minél távolabbi helyeket hosszabb tartózkodásra.
Teljes cikket elolvashatod itt:

http://www.omikk.bme.hu/collections/mgi_fulltext/kornyezet/2005/02/0210.pdf