Az ember kijárja az iskolákat, olvas könyvet, újságot, beszélget másokkal, s leélheti egész életét anélkül, hogy valaha is hallott volna arról, mi történik valójában a mezőgazdasági termelésben az állatokkal.

Az összes háborúnak és népirtásnak az emberiség írott történelmében eddig körülbelül 619 millió ember esett áldozatul. Jelenlegi életformánk mellett 5 nap alatt ölünk meg ennyi állatot.

Azt mindenki tudja, hogy a húshoz meg kell ölni az állatot. Azt nagyon kevesen tudják, hogy a tejhez és tojáshoz sem tapad kevesebb vér és szenvedés, mint a húshoz. Számomra meglepetés volt értesülni arról, hogy a tehenekből nem dől csak úgy magától a tej. Nekik is, ahogy minden emlősnek, szülniük kell, attól indul be a tejtermelésük. Minden évben újra és újra szülniük kell, hogy „működjenek”. Mesterségesen termékenyítik meg őket.
A bikával sosem találkoztak. A bikától is mesterségesen veszik el a hímivarsejteket és a tehenekbe is mesterségesen juttatják bele – nem feltétlenül fájdalommentes eljárással. Az is meglepetés volt, hogy a tehenek ugyanúgy 9 hónapig terhesek, ahogy mi, emberek. De a legmegrázóbb mégis az volt, amikor megtudtam, hogy a 9 hónap terhesség után megszülető borjakat azonnal elveszik a mamájuktól. Nem csak a nagyüzemi tejgyárakban, ugyanígy a kicsi háztáji tejfarmokon is. Azonnal, amint megszületik. Hogyan történik ez? Kétféleképpen történhet. Az egyik, hogy kicibálják a tehenet a karámból és távollétében elviszik a borját, majd visszavezetik a tehenet, aki aztán bőghet, ahogy bőg is, keresheti, ahogy keresi is, de tenni már nem tud semmit. A másik, hogy bemennek, valahogy elkerítik, vagy lefogják, vagy lekötözik az anyatehenet és a szeme láttára kicibálják a borját. A borjak többsége a vágóhídra kerül és belőlük lesz a borjúhús (vagyis a gyros, a bécsi szelet, a borjús kutyatáp, és még sorolhatnám). A lány bocik egy részéből pedig természetesen tehenet nevelnek, de az anyjukat ők sem látják soha többé. Mit szólna egy nő, ha elvennék tőle a kisbabáját? Mit szólnánk mi, ha elvennék tőlünk a kisbabánkat? Lehet erre azt mondani, hogy a tehenek nem emberek. Nem is azok. Egy emberés egy tehén sokban különbözik. A tehenek például nem beszélnek, nem írnak verseket, nem szereznek zenét, tv-t sem néznek. Fel sem lehet sorolni, mennyi mindenben különbözünk. De pont ezek az érzések, ezek a legalapvetőbb, legelemibb érzések, amiket itt a képen látsz, ezek azok, amiket mindannyian ismerünk. Ők is és mi is. Vagy legalábbis minden anya. Ehhez nem kell tudni beszélni vagy verset írni. Emlősöknél az anya a gyerekével akar lenni, a gyerek az anyjával. Ennek nem sok köz van az intelligenciához.
Az állatok jogát az élethez, szabadsághoz vagy az együttléthez a jelenlegi társadalom nem ismeri el. De ez nem jelenti azt, hogy nincs is.

Ha többet szeretnél erről olvasni, keresd fel Anna blogját itt:
http://veganallatvedelem.blogspot.hu/