Tudtad, hogy a szaloncukrot csak Magyarországon gyártják és ismerik? Egy régi receptet is leírok.
Ha érdekel, kattints!

Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok.

A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető.

Pedig a fondantcukor – túltelített oldatból kikristályosított cukormassza –, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Erre nincs pontos adat. Azt tudjuk, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben. A század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt.

A reformkorban - francia minta nyomán - jött divatba a polgári lakásokban a fogadószoba, azaz a szalon, ahol karácsonyfát állítottak, és így lett a neve szaloncukor. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét. 
Ha vásárolunk, akkor a sokféle olcsó szaloncukrot inkább hagyjuk a boltban! Az árak a néhány száz forinttól a több ezerig terjednek kilónként.
Ha az egészségünkkel is törődni szeretnénk, akkor vásároljunk inkább kevesebbet, de jó minőségűt. A külsejét adó „csokoládé” a legtöbb terméknél bevonó massza (alacsonyabb kakaó-tartalom és több keményített növényi zsír, meg persze nem olyan finom íz) – ez lehet egy szempont.

Olvassuk el az összetevőket is! A valamilyen „ízű” feliratos terméket kerüljük, válasszuk inkább a valódit. Legyen minőségi a szaloncukor és legyen inkább kevesebb!
Ha támogatni szeretnénk a magyar kézműves hagyományokat, akkor találjuk meg a magyar tulajdonban lévő gyártókat (sok cég csak Magyarországon gyárt, de külföldi tulajdonú).

A magyar háztartások nagyobb része vásárol szaloncukrot a karácsonyi szezonban. Vannak klasszikus kedvencek, mint a zselés, vagy a marcipános, de ma már a legképtelenebbnek tűnő ízesítéssel is készülnek szaloncukrok. Pár éve például feltűnt az "erős-pistás" ízesítésű. De van rózsaszín-csokoládés, cukormentes, vagy amit csak akartok.

A neten sok használható receptet találhattok, ha van kedvetek a házi szaloncukor-készítéshez. Ennek kétségtelen előnye, hogy tudni fogjátok mi van benne, míg ezt a boltokban fellelhető változatoknál nem mindig könnyű megtudni, vagy az ember nem is foglalkozik vele.

Akkor lássuk Kugler Géza receptjét: „Olvasszunk föl 500 gr. cukrot vízzel, vagy valami gyümölcslével és főzzük állandó kavarás közben törésig. Erre a próbát megcsináljuk és ha jó, akkor kanalanként a táblára vagy egy tányérra rakjuk, egy gömbölyű fácskával tablírozzuk, míg pépszerű tömeget nem kapunk. Ebből kisujjnyi vastag lepényt csinálunk, késsel kockákra szeleteljük és papírosba csomagoljuk. Ezt a cukortömeget készíthetjük mindenféle ízzel és színben.”

A Kuglerek – nagy cukrász dinasztia, akik eredetileg a Gerbaud cukrászdát is működtették és az ő nevükhöz kötődik a „kugler”, amire József Attila egyik versében oly hiába vágyakozott.