Az én családom vajat használ. Ha téged is érdekel, mitől van teavaj, vagy márkázott vaj, akkor olvass tovább.

Eddig azt hittem, hogy csak a vaj zsírtartalma számít, nem figyeltem oda, hogy a kiválasztott vajat teavajnak vagy márkázottnak hívják-e. Ez a kérdés most merült fel a családi asztalnál. Ezért néztem utána.

Ma az a vaj nevezheti magát márkázottnak, amely megfelel a pontosan előírt minőségi kritériumoknak: a zsírtartalma minimum 80 (ha sózott, akkor 82) százalék, míg a víztartalma maximum 16, és ha sózott, akkor a sótartalma nem több 2 százaléknál. Ezzel ez a legmagasabb minőségi kategória.

 A teavajnál a minimális zsírtartalom ugyan szintén 80 százalék, de a víztartalom már 19 százalékig is felmehet.

A szendvicsvaj zsírtartalma már csak 68-72 százalékos, miközben akár 30,5 százaléka víz.

Az ennél is kisebb, jellemzően 40 százalék körüli arányú tejzsíros vajakat vajkrémeknek hívják.

Ötórai tea

Az egyik legismertebb a teavaj német eredetijéhez, a Teebutterhez kötődik. Eszerint ebben a német szóban a Tee nem is a teát jelenti, hanem a Teschen és Erzherzögliche szavakból egy rövidítés, és azt jelzi, hogy a Monarchiában ott készült a legjobb minőségű vaj, így a TEE a legkiválóbb vajak jelzése lett.

Az elnevezésnek valóban van köze mind a teázáshoz, mind a magas minőséghez, de nem úgy, ahogy a legendák tartják. „A városiasodás, a jó módban élő polgári rétegek igényelték az ízlésüknek megfelelő, magas minőségű tejtermékeket. Az Angliából ismert ötórai tea intézményét ezek a társadalmi csoportok importálták a kontinensre is, és a délutáni teáikhoz édes tejszínt fogyasztottak. Olyan tejszínt, ami a legtöbbre értékelt, legfinomabb vajak előállításának is az alapanyaga volt.”  Ezeket a vajakat fogyasztották a teák mellé a szendvicseken, illetve ezekből készültek a minőségű teasütemények is.

A vajkészítés kezdetei

A vajkészítés európai bölcsőjének a mai Norvégia tekinthető, ahonnan utat talált a kontinens más tájai felé is. A vaj is savanyú tejszínből készült. A norvégok a Kr.u. 8. században fakéreg dobozokban tárolt vajat vittek magukkal hajóútjaikon. A vaj, mint kereskedelmi áru a Kr.u. 12. században jelent meg, amikor német hajók felkeresték a norvég kikötőket, ahol bor ellenében vajat rakodtak be. Később egyre kiterjedtebb lett a Skandináviából történő vajkivitel a kontinens felé, különösen Normandiába, ahol az északiak letelepedtek. A vajkivitel révén a vajkészítés tudománya eljutott pl. Flandriába is. Már a Kr.u. 14. században állandósult a vajkivitel a mai Hollandia egy részéről, főleg francia és német földre.

A Dánok tökélyre fejlesztették a fölözést és a vajkészítés technikáját, technológiáját, az ún. holsteini-módszert veszik át tőlük később a svédek, a finnek, az észak-német, az angol és az amerikai vajkészítő üzemek.

Még többféle vaj van!

A vajféleségek készülhetnek édes és savanyított tejszínből. Minőség szerint a vajféleségek osztályozása a következő fajtákat tartja számon: teavaj, asztali vaj, főzővaj, dobozvaj, felújított vaj, savóvaj, olvasztott vaj. A különleges vajféleségek gyártása is elterjedt korunkban, pl. az ízesített vajfélék. „Azokban az államokban, ahol sertészsír helyett a könnyebben emészthető és ezért értékesebb vajzsírral főznek, a könnyen romló, gyorsan avasodó vaj helyett a kívánt célra vajzsírt készítenek. A vajzsír szérumtartalmától megfosztott vaj. Mivel átlagosan alig 1% vizet tartalmaz, könnyen eltartható és hosszabb idő után sem romlik meg”

Kép forrása: https://tejsziv.hu/vajhatarozo