Kannásboros punkok, ekis tablettát kapkodó technósok, füvező hiphoposok – van benne bármi igazság, vagy csak a felnőttek előítéleteiről van szó? Vajon összefügg a zenei ízlés és a szerfogyasztás? Milyen zenei stílusok közül választhat egy mai tizenéves, és honnan származnak ezek a zenék? Megtudhatod, ha elolvasod videókkal illusztrált cikkünket

A rock punk utáni hajtása, a hetvenes-nyolcvanas évekből a gothic. A népzene, a komolyzene és a heavy metál stíluselemeit is befolyásolja. Bizonyos értelemben „lágyabb”, mint a punk és a heavy metál, a dalszövegek azonban sötétebbek lettek. Fontos szerepe van benne a billentyűs hangszereknek.

A hip-hop ugyancsak egész szubkultúra, amelynek csak az egyik eleme a gyors ritmusú, pörgős zene – ének helyett gyakran rappeléssel kísérve. Kezdetben az amerikai nagyvárosokban élő, afro-amerikai származású fiatalok zenéje volt. A hip-hop hozta el a DJ-k uralmát és a graffitit; a zenével egyforma fontosságú benne az akrobatikus tánc, a breaking (lásd pl. a Jászai Mari téri aluljárót délutánonként). A hip-hop mesterei az 1970-es években sokat merítettek a jazzből, a rock and rollból, a bluesból, a funkból és a rythm and bassból. A hip-hop stílusban és témaválasztásában a nagyvárosi élet köszön vissza – a rap (gyors, ritmikus szövegmondás, „kántálás” az ének helyett) gyakran a drogokról, verekedésekről, gyilkosságokról, szexizmusról és rasszizmusról szól.