Jennifer L. Armentrout - Obszidián (Luxen 1.)

Véleményem: Éééés, végre találtam egy olyan könyvet, ami, mondjuk úgy, tökéletes. Nagyon ritkán imádok ennyire egy könyvet, és ez a könyv megadta nekem a rajongásom tárgyát :)
Néha jobban szerettem Daemon-t Kelly-nél is (na jó, végig jobban szerettem), imádtam, ahogy egymást piszkálják a gúnyos megjegyzéseikkel, és úgy általánosságban, fantasztikus olvasmány volt. Mindenki nagyon dicsérte, és most már értem, hogy miért :)

Tartalom:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Aztán a srác megszólalt.

Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.

A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.

Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.

Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…