Határozottan állíthatjuk, hogy elavult a tunya, egész évben a „Romkocsmák homályában üldögélő” főiskolás, egyetemista kép. Nem állítjuk, hogy nincsenek ilyen hallgatók, de a hallgatói társadalom egészére vonatkoztatva új sztereotípiákat kell alkotni.

A kutatás 1300 fiatal megkérdésével, főként interneten zajlott.

Párt- szimpátiák
„Előző, 2011/2012 fordulóján készült vizsgálatunk legnagyobb médiavisszhangot kiváltó eredménye a hallgatók pártpreferenciájának megoszlása volt.
1. 2013 tavaszán, a második hullám tanulságai szerint az egyetemisták és főiskolások körében továbbra is a Jobbik a legnépszerűbb politikai párt 17 százalékkal, igaz némileg 2,0 százalékponttal csökkent a támogatottsága;
2. szintén csak kisebb mértékben, de növekedett a Fidesz–KDNP (15%), és feljött a képzeletbeli rangsor második helyére ( 1,4 százalékpont);
3. mindehhez azonban arra volt szükség, hogy az Lehet Más a Politika támogatottsága megroppanjon a nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások körében. Az előző hullámhoz képest, bő egy év alatt a teljes hallgatói népességben 10 százalékpontot csökkent a támogatottsága, és jelenleg már csak a negyedik legnépszerűbb erő;
4. az újonnan alakult Együtt2014 - PM szövetség „jött, látott és relatív győzelmet aratott”, hiszen az adatfelvétel pillanatában éppen hogy csak létező szervezet a magyar nappali tagozatos hallgatók 13,7 százalékát tudhatja maga mögött, és ezzel a 3. legnépszerűbb politikai párt;
5. bár erre közvetlen bizonyítékunk nincs, álláspontunk szerint az Együtt 2014 - PM szövetség megalakulása direkt módon, negatív irányba befolyásolta az MSZP és a Demokratikus Koalíció támogatottságát is. Jelenleg az MSZP a teljes hallgatói népességenbelül már csak 3 százalék körüli támogatottságot élvez, a DK pedig 1 százalék körüli támogatottságot élvez;
6. összességében a hallgatók 60 százaléka tekinthető pártválasztónak, 40 százalékuk preferenciái pedig ismeretlenek.”

Aktív közélet
 „2013 tavaszi méréseink szerint a nappali tagozatos hallgatók körében a legnépszerűbb tiltakozási forma a bojkott (szándékosan nem vásárolt, bojkottált bizonyos árucikket, szándékosan elkerült üzletláncot). Ezt a kérdezettek 36 százaléka választotta. Három tiltakozási forma, a tüntetés és a különböző aláírásgyűjtési típusok (petíciók, politikai nyilatkozatok, kezdeményezések) nagyjából azonos, 30 százalékos kipróbálási arányúak, amit a kapcsolatba lépett politikussal, önkormányzati képviselővel követ (21%).
A 2012-es esztendő a politikai tiltakozások fontos éve volt, hiszen a magyar társadalom egy új repertoár típussal, a spontán tüntetéssel és vonulással ismerkedhetett meg. Ez a forma a magyar hallgatók körében a hatodik legnépszerűbb 16 százalékkal, ami kifejezetten magas arány, hiszen korábban ilyen tiltakozás nem igen létezett Magyarországon.”

Jövőkép
„A magyar egyetemisták és főiskolások jövőképe se túl kedvezőtlen, se túl pozitív: mintegy negyedük nem tartja biztosnak jövőjét, 37 százalékuk valamilyen mértékben biztosnak tartja azt, míg relatív többségük, 39 százalékuk közepesnek ítéli jövőbeli lehetőségeit. A jövőt tekintve nem tűnik túl biztató adatnak ugyanakkor, hogy a magyar egyetemisták és főiskolások mintegy negyede tartja kedvezőnek az elhelyezkedési lehetőségeket saját szakmájában. Ezzel szemben közel 40 százalékuk nagyon kedvezőtlenre vagy kedvezőtlenre ítéli az elhelyezkedési lehetőségeket.
Külföld
a) A jelenleg magyar főiskolára és egyetemre járók 44 százaléka tervezi, hogy a közeljövőben egy időre külföldre menjen tanulni.
b) Vizsgálataink szerint a magyar egyetemisták és főiskolások 13 százaléka dolgozott már valaha külföldön (67 százaléka nem).
c) A magyar egyetemisták és főiskolások döntő többsége a végzés után külföldi munkavállalást tervez! A nappali tagozatos felsőoktatási hallgatók mintegy ötöde szinte bizonyosan, 48 százaléka pedig valószínűsíti, hogy külföldön dolgozzon. A másik oldalon jóval kevesebben vannak: 10 százalék alatt van azon hallgatók aránya, akik biztosan nem mennének külföldre dolgozni, 19 százalékuk pedig valószínűtlennek tartja, de nem zárja ki teljesen. Elsősorban a gazdaságtudományi, az orvostudományi képzésekre járók, valamint az egyéb egészségügyi képzést folytatók, azok, akik az átlaghoz képest a legnagyobb arányban állítják, hogy szinte bizonyosan külföldre mennek dolgozni.
d) Adataink szerint – extrém esetben – akár a nappali tagozatos magyar egyetemisták és főiskolások háromtizedéről is kénytelen lesz lemondani a magyar társadalom, ugyanis hét százalékuk biztosan, további 25 százalékuk pedig valószínűleg tartós külföldi letelepedést tervez. Ezzel szemben 18 százalékuk teljesen bizonyosan állítja, hogy nem fog más országban letelepedni, további 42 százalékuk pedig inkább valószínűsíti az itthon maradást.”

Veled mi a helyzet?
Vannak terveid?