Ha már volt szó, a külföldi továbbtanulásról, akkor íme egy friss élménybeszámoló… Egy volt osztálytársnőm, K. Fanni, jelenleg az USÁ-ban tanul, az ő blogjából olvashattok :-)

„Pár napos készülődés előzte meg a túrámat, mivel előre be kellett regisztrálni neten a SEVIS rendszerbe, képet feltölteni, aztán megrendelni a Byrex fuvarlevelet és végül befizetni a vízumkezelési díjat az MKB bankban. Ezek után jöhetett az időpontkérés, és már kedd 8 órára kaptam is egy időpontot vízumügyintézésre.

Kedden reggel kb. háromnegyed 8 körül rakott ki anya a követségnél, ahol a hatalmas rácsokkal övezett beengedőfülke előtt már egy kisebb sor álldogált. Beálltam a sorba, és egy kábé 10-15 perces várakozás után végre én is sorra kerültem (meg még pár ember, mivel egyszerre több embert engedtek be), és egy gyors útlevél ellenőrzés és név bediktálás után már bent is voltam a kerítés túloldalán. Itt újabb sorban állás következett, mert a követség épületébe már csak egyesével lehetett bemenni. Kábé 5 perc elteltével nyílt is az ajtó és egy nem kis darab biztonsági őr betessékelt. A papírjaim és táskám egy dobozba kellett rakni, amit átvilágítottak, miközben nekem a detektoros kapun kellett átsétálnom. Tisztára mint a reptéren :D Ezek után elvettek tőlem minden elektromos eszközt (telefon, fülhallgató, ipod, stb.) és berakták őket egy fiókba, cserébe pedig kaptam egy bilétát. Az őr mondta, hogy menjek oda egy ajtóhoz, ahol hallani fogok egy kattanást, és majd csak után tudom kinyitni. Teljesen megörültem, hogy milyen könnyen be lehet jutni, de a kattanás után konkrétan neki kellett esnem az ajtónak, hogy egyáltalán kinyíljon. Borzasztóan megnyerő uhh, ahh hangok kíséretében végre sikerült feltépnem az ötszáz kilós biztonsági ajtót, és már benn is voltam!

A váróba - egy kis kör alakú szobába érkeztem -, ahol a non-immigrant feliratú gomb megnyomása után két darab sorszámot is kaptam. Pár perc várakozás után szólítottak is egy ablakhoz, ahol egy ügyintéző néni átnézte a papírjaim, és az útlevelem, adott egy tájékoztatót arról, hogy milyen jogok illetnek meg az USA-ban magyar állampolgárként, majd kezdődött a kedvenc részem, az ujjlenyomatvétel. Borzalmas volt! Egy ilyen teljesen hülye szerkezetre kellett rányomni a bal-, majd a jobbkezem 4 ujját, aztán meg a két hüvelykujjam. Mondanom sem kell, persze, hogy elmosódott/nem látszódott elsőre, szóval kezdhettem újból.Ezek után jött az újabb bonyodalom, amikor a néni közölte, hogy a vízumom kezdő dátuma augusztus 18, de az ügynökség beutazási dátumnak augusztus 25-öt írt (mivel még nincs családom, így a kiutazás időpontja sincs meg), és ez így nem jó. Merthogy, ez nem lehet két különböző, de mindegy ezt majd a konzul elmagyarázza. Mondtam, hogy jó.

Újabb 10 perces várakozás, majd hívták a sorszámom, és egy nagyon kedves, mosolygós fiatal nő fogadott a "Welcome to the US Embassy! Now, you're in the United States" szöveggel. Nos, ő volt a konzul. Ő is megnézte a papírjaim, útlevelem, befizetést visszaigazoló papírt és feltett néhány kérdést, mint például hova megyek. Mondtam, hogy nem tudom, mivel még nincs családom. Ezen kicsit meglepődött, és megkérdezte hogy ismerek-e valakit Minnesotában (ez a NOD központja és ez a cím volt beírva), és én erre is nemmel válaszoltam. Rám nézett elmosolyodott, majd közölte, hogy bátor vagyok és Minnesota nagyon szép hely! :D És én még be voltam ijedve, hogy úristen milyen lesz az interjú, meg hogy biztos nem fogom érteni (amúgy gyönyörűen beszélt, szóval nem volt gond)Most jött a nem túl jó rész, amikor közölte, hogy mivel augusztus 18. van beírva kezdődátumnak, ezért addig be kell lépnem az USA-ba, szóval javasolja, hogy írjak a szervezetnek a családkeresés meggyorsítása ügyében. Mondtam neki, hogy a másik nénike valami augusztus 25-öt említett. Erre azt mondta, hogy ő nem lát ilyet és, hogy nem fognak beengedni, hogyha nem megyek a határidőig. Ezek után megkérdezte, hogy olvastam-e a tájékoztató, van-e kérdésem, majd jó tanulást és nyarat kívánt nekem az USA-ban és ezzel vége is volt! :)”

„Hogy is történt ez az egész? A lentebb említett vízum problémák (beutazási időpont/nincs fogadócsaládom) miatt telefonáltam a magyar szervezetnek, akik mondták, hogy ne aggódjak, majd az amerikaiak elintézik a dolgot, de addig is küldenek mindjárt egy kis új információt. És itt jött a meglepetés! :)

Nagyjából két héttel ezelőtt kaptunk egy emailt a budapesti irodán keresztül a külföldi szervezettől, a Nacel Open Door-tól. Többször el kellett olvasnom annyira meglepődtem, és még mindig kicsit fura érzés. A levélből kiderült ugyanis, hogy a Nacelnek van egy saját nemzetközi magániskolája Minnesotában (itt van a szervezet központja is), és a tanulmányi eredményeim, a jelentkezési anyagom, valamint a továbbtanulási terveim miatt felajánlanak nekem egy egész évre szóló ösztöndíjat ebben a magániskolában. :))
Sose gondoltam volna, hogy kiválasztanak valami ilyesmire, pedig már a magyar szervezettől is pozitív visszajelzéseket kaptam a jelentkezési anyaggal kapcsolatban, de ezen még ők is meglepődtek. Eddig állítólag egyetlen egy diáknak ajánlották fel hasonló ösztöndíjat kb. 5-10 évvel ezelőtt.

A suli pontos neve St. Paul Preparatory School és Minnesota állam fővárosában, St. Paul-ban található. Ez egy egyetemi előkészítő magániskola (preparatory), ahova 9-12 osztály között járhatnak a gyerekek, de utolsó évben elvileg van áthallgatási lehetőség is a mellette lévő St. Thomas University-re, bár ezt a részt nem igazán értem még, de majd biztos elmagyarázzák. Az iskolát a Nacel alapította 2003-ban, és kezdetben ilyen néven is futott, aztán lett csak St. Paul a neve. Nemzetközi iskola és a világ minden tájáról jönnek ide diákok, főként fizetősen - ami egyáltalán nem olcsó mulatság -, de van egy-két ösztöndíj is a suli részéről minden évben, oh yeaah :D

Még nem sokat tudok arról, hogy milyen óráim lesznek, meg hasonlók mivel ezek majd csak ott fognak kiderülni, de annyi már biztos, hogy 12. osztályba kerülök, és ha teljesítem a követelményeket, akkor lehetőségem lesz leérettségizni!! :))”

Ha érdekel Fanni többi beszámolója a „nagyvilágról”, akkor látogassatok el a blogjára: http://4846miles.blogspot.hu/, vagy a FaceBookon is megtalálhatjátok. :-)