Az NRC 2009-es kutatása, amely a 15-25 éves korosztály szokásait vette górcső alá a „Mi jellemzi a saját generációdat” kérdésre a következő válaszokat kapta: „buli”, „lusta”, „felelőtlen”, „divat”, „alkohol”...

Az idézett kutatás reprezentatív, megállapításaiban kételkedni  semmi okunk. 

Egy 9-10. osztályosok közt végzett – korántsem reprezentatív – gyors körkérdésre adott válaszok kicsit negatív képet mutatnak. A kérdés csupán annyi volt: „Írj 3 dolgot, amihez a leginkább értesz!” (Nem titkoljuk, a legjellemzőbbeket válogattuk ki!)

S csak néhány a válaszok közül:
„tánc, sminkelés, főzés” (9. osztályos lány)„tánc, sminkelés, evés” (9. osztályos lány)„tánc, motorok, Forma1” (9. osztályos fiú)„öltözködés, sminkelés, tollasozás” (9. osztályos lány)„pasizás, beszélgetés, alvás” (10. osztályos lány)„műkörmözés, hajfestés, sminkelés” (10. osztályos lány)„bicózás, pinpongozás és kb. ennyi” (10. osztályos fiú)„úszáshoz, lustálkodáshoz, filmnézéshez” (10. osztályos fiú)„kommunikálás, alvás, netezés” (10. osztályos lány)Végül a  kedvencünk:
„Semmihez! Egy tanulónak mihez kéne értenie, azon kívül hogy : alvás, tanulás, tévézés?”
(10. osztályos lány)

Fentiekből persze nem szabad – nem is lehet – messzemenő következtetéseket levonni, de optimizmusunk sem töretlen. Amikor az olvasás iránti érdeklődésüket igyekeztünk  feltérképezni, az eredmények azt mutatták, hogy zömük nem olvas naponta, a „mit olvastál legutóbb” kérdésre a vizsgált korosztály 2,3%-a tudott konkrét műveket megnevezni. Ha ez a szám 10% lenne, elégedetten hátradőlhetnénk? Azt az érvet, hogy a fiatalok a neten olvasnak, álságosnak érezzük, a tények ezt kevésbé támasztják alá…Az olvasással foglalkozó részben említettük, hogy ebben bizonyosan szerepet játszik az is, hogy a kötelező irodalmakat valóban nem mostanában aktualizálták. Mindezek után bennünk is felmerült a kérdés: mondhatjuk-e, hogy a 10-24 éves korosztály javarésze nem foglalkozik semmilyen klasszikus értelemben vett „hasznos” dologgal, ami a web-bel, számítógéppel, mobiltelefonnal kapcsolatos? Nyilván nem. Hiszen ha az elmúlt generációk egymásról alkotott véleményét is szemügyre vesszük, 1969-ben a Woodstockban megrendezett zenei fesztivál kapcsán sokan hippi hordákról beszéltek, akiknek más céljuk sem volt, mint szexuálisan szabadosan, marihuánával és LSD-vel élve kifigurázzák szüleik unalmas világát. Ehhez képest ők vélhetően azt gondolták, hogy megváltoztathatják a világot – talán az a generáció, ez az esemény volt az, ahol egy korosztály önálló véleményalkotásra képes társadalmi csoportot alkotott. De nem mindenki volt ott Woodstockban sem…Talán az „online generáció” is lázad valami ellen, csak pontosan még nem tudja megfogalmazni, mi ellen? Felnőttek egy olyan világban, ahol semmi sem állandó, ahol nincsenek „fix” sarokpontok. Ha csak az általuk nézett műfajokat vizsgáljuk – akár csak a 10-15 évvel ezelőttiekhez képest is –, világosan látszik: felgyorsultak az események. Percenként rengeteg impulzus éri őket, melyet feldolgozni nem kis feladat. A „számítógépes túlcsordulás” humán „információ túlcsordulásba” csap át, és ezt még a felnőttek sem képesek kezelni.
Szembesülnek szüleik tehetetlenségével, állás- és identitáskeresési kísérleteivel, azzal a fajta társadalomszemlélettel, amit gyerekként vagy akár fél-felnőttként is komoly feladat feldolgozni. Csoda-e, ha nem is akarnak válogatni azon műfajok, értékek, eredmények között, amelyeket az előző generációk értéknek tekintenek? Talán nem. Szüleikre, tanáraikra, az iskolarendszerre hatalmas felelősség hárul – képesek-e megfelelni ennek? Akarnak-e, mutatnak-e megértést velük szemben? Megannyi kérdés, amelyekre jelen pillanatban aligha tudunk választ adni.