Ha találkozol vele, ne bántsd!

A kígyót sem kell bántani, de ettől a szép kis jószágtól egyáltalán nem kell tartani. Nálunk a kertben is elő szokott fordulni.

A lábatlan vagy törékeny gyík (Angius fragilis) másik nevén kuszma, főként éjszaka jár zsákmányt szerezni, ezért az ember csak kevésszer találkozik vele. Sajnos sokan kígyónak nézik, mert lábai hiányoznak, testalakja azonban könnyen elárulja a gondosabb megfigyelőnek tényleges hovatartozását. Bár törzse hosszú, vékony, farka azonban tompán végződik, és egész testét kerek, az ősibb gyíkokra (Magyarországon rajta kívül még a pannon gyíkra) jellemző, ún. cikloid pikkelyek borítják. Farka könnyedén letörik, akár több darabban is, innen származik neve is.

Bizony meglehetősen ijesztő az a védekezési módszer, ahogy támadója, legyen az az őt megfogó ember, „kezei közé" kerülve szinte darabokra törik az állat, s a farok felől egymás után leváló tagok még egy ideig tovább mozognak, hogy magukra vonják a ragadozó figyelmét. A farokleválás mechanizmusa a nyakörvös gyíkokéhoz hasonló, azokénál csak annyiban feltűnőbb, hogy valóban, a folyamatos zavarás (pl. fogdosás) következtében három-négy darabban is történhet. A törékeny gyík természetesen csak a kloákán túl eső, tehát ténylegesen a farki résztől képes megválni, s ez is néhány hét alatt újranő, regenerálódik, bár sohasem lesz olyan hosszú és hibátlan, mint az eredeti volt.
A kígyóktól még különbözik abban is, hogy szemhéja nincs összenőve, tehát pislogni képes, nyelvét viszont csak nyitott szájjal képes kiölteni, hiányzik az orrcsúcs alatti ajakpajzsoknak az a kígyóknál ismert elrendeződése, amely lehetővé teszi a csukott szájjal történő nyelvöltögetést.

Mozgása szintén eltér a kígyókétól, csúszása közel sem olyan könnyed és folyamatos, inkább a gyíkok szaggatott, meg-meginduló helyváltoztatására emlékeztet, amit úgy látszik, mintha csak nehezítene a lábak hiánya.

A 30–40 cm kifejlett hosszúságú törékeny gyík szinte egyszínű, világosabb vagy sötétebb bronzbarna, hasoldala sötét acélszürke. A felnőtt hímek hátoldalát gyakran különféleképpen elrendeződött élénkkék pettyek vagy foltok tarkítják. A fiatal állatok világossárgák, aranyszínűek vagy szürkék, hátuk középvonalában egy szélesebb vagy két keskenyebb párhuzamos fekete vagy sötétbarna csík húzódik. Oldaluk sötétbarna vagy sötétszürke.

2012-ben a lábatlan gyíkot választotta az MME az év hüllőjének.
Magyarországon a közönséges lábatlangyík – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 25 000 Ft.