Biztos van olyan ismerősötök, aki valamiért nem túlságosan népszerű a lányok, nők körében és az emiatti csalódottságának úgy ad hangot, hogy a nőket (az összeset) hibáztatja. Leginkább olyasmiket mond vagy gondol, mint „a nőknek csak az fontos, hogy valaki gazdag legyen”, vagy „minden nő csak kihasználja a férfiakat, mert ahhoz ért”, esetleg „az egy nőt nem érdekel, hogy ha egy férfi okos vagy egyéniség, neki csak az számít, hogy milyen kocsija van, meg mennyire kigyúrt”.

Jelentem, hogy zuhog! Néha csepereg, máskor kikandikál egy pár kósza napsugár, de legfőképpen mégiscsak zuhog. Megérkezett az angol Ősz, bekopogott az ajtón és a sáros csizmáival végiggyalogolt az előszobán. Szerintem mára már a bőröndjeit is gondosan kicsomagolta, és maradni készül. Ki vitatkozhatna vele?

A szoros barátság feltétele, hogy érezzük és ismerjük saját magunkat, hogy érdekeljen minket a másik ember, képesek legyünk az elfogadásra, az empátiára, az elkötelezettségre. A közeli barátságok természetesen megkövetelik a rugalmasságot és a megbocsátást is.