Tizenegy-két éves lehettem, amikor valahol láttam Adventi koszorút, addig nem-igen volt ilyen a környezetemben.

Éppen abban az évben csodálatos helyre költöztünk. A házunk egy meredek utcában állt, nem volt kerítés (vakolat sem sok) és szemben az erdőt láttam, ha kinéztem az ablakon. Kimentem, szedtem gallyakat a fenyőkről, csipkebogyót, fagyöngyöt, tobozokat. Találtam egy kerek zöld cseréptálcát, vettem 4 gyertyát, masnit és el is elkészültem.Szüleinkkel és testvéremmel nemcsak a Karácsonyt megelőző 4 vasárnapon, hanem a hétköznapokon is meg-meggyújtottuk. Azóta minden évben készítünk Adventi koszorút. Felnőttként fényén, illatán kívül azért szeretem, mert közelebb hozza egymáshoz a családot, az embereket.
Gyújtsuk meg minél többször, beszélgessünk, figyeljünk a másikra is, vagy csak merengjünk el a gyertyák fényében, így készüljünk lélekben is az ünnepre.

(a kép forrása: wikipedia)