Innen a középkorú létből egyszerre egyszerű és egyszerre bonyolult. 
Mert vegyük csak a párkapcsolatokat. Még hajdanán (a mobiltelefon és internet előtt) kellő logisztika és küzdelem kellett ahhoz, hogy egy-egy randi összejöjjön. A lányok a figyelemfelkeltésben, nyitottságban voltak verhetetlenek, na de a fiúk komolyan hajtottak arra, hogy hazakísérhessék a lányokat. Az már fél siker volt, ha ezt egy fiú el tudta érni.

Aztán meg a randik megszervezése a fentebb említett segédeszközök nélkül! Mert ugyebár ha megbeszéltünk valamit, annak súlya volt. Nem módosíthattuk akármikor, tűzön-vízen át tartottuk magunkat a megbeszéltekhez. A szakítás sem egy személytelen üzenetben történt, hanem akármennyire is kínos volt odaálltunk a másik elé (így legalább megelőztük a hosszan vekengő se veled-se nélküled akciókat). 

És akkor is elfoglaltak voltunk. Jártunk mi is edzésekre, suliba (a szombati tanítási napokat sem elfelejtve) és sajnos sok kortársammal együtt emlékszem a szülői szigorra, már ami például a szombati lakástakarítást illeti. Tehát a randikra, bulizásra csak 1-1 nap pár óra maradt. 

Viszont egy kapcsolatnak volt felfutása. Voltak szakaszai, a csóknak jelentősége volt. De mielőtt elragadna a nosztalgia - visszakanyarodva a mai párkapcsolatokhoz - le kell szögeznem, hogy nem irigylem a fiatalokat. Bár számos olyan segédeszközük van (mobil és vezetékes telefon, net, közösségi oldalak, stb.), ami nekünk nem volt, mégsem könnyű a dolguk. Miért is? Egyrészről mert kevés az a hely, ahol ismerkedni lehet (erről nem is akarok most beszélni, mert ez egy másik szösszenetet is megérne). Másrészről a sokat emlegetett személytelenség és biztonsági játszma is megnehezíti az életüket. A társkereső oldalak mögé jól el lehet bújni, csak egy-egy szeletet mutatsz meg magadból (persze ne is akard megmutatni a teljes személyiséged). Miután a net egy jó felületnek látszik ahhoz, hogy meg tudd mutatni milyen színes egyéniség vagy, így nyílván az általad előnyösnek tűnő részed akarod csak megmutatni. Mások is így tesznek, ezért ennek alapján nehéz választani, sok meglepetés érhet. A „biztonsági játszmák” pedig kiváló önvédő mechanizmusok (végül is ki szeret pofára esni?), de van egy nagy hátulütőjük. Nevezetesen az, hogy a másik pontosan be tudja mérni, hogy mennyit teszel bele egy kapcsolatba. És abban biztos lehetsz, hogy a másik is jó esetben csak pont ennyit fog beletenni. Tehát bár látszólag sokkal több terület áll rendelkezésre az ismerkedésre, párkeresésre, mint 20-30 éve, mégis nehéz ügy ez. Valós szituációk kellenek, ahol megmutatkozhat egy ember jelleme, reakciója, íze, illata. És azt is be kell látni, hogy a személyes varázst semmilyen technika nem pótolja. 

Tehát ki a védett zónából kedveseim és éljen a személyes kapcsolat!

Szólj hozzá a fórumban:
http://www.tinivagyok.hu/forum/topic?f=15&t=10&sid=bdb0078f5d9af2a0d78a10076b3a35c0