108 fiatalt kérdezett meg tanáruk arról, hogy a felsorolt értékek közül számukra melyik a legfontosabb, milyen sorrendbe tennék őket.
Ha kíváncsi vagy mit válaszoltak, olvass tovább!
Te is választhatsz - szavazásunkban!

Az alábbiakban az eredményekből született írásból idézünk:
„Pedagógiai tapasztalatom mutatja, hogy ebben az életkorban a lányok közötti baráti kapcsolatok nem olyan megalapozottak, mint a fiúknál. Többen képeznek baráti csoportokat, de ennek kohéziója gyengébb, gyakoriak az összezördülések, viták, míg a fiúknál inkább baráti párok vagy kisebb létszámú csoportok jönnek létre, de erősebb összetartással. A fiúknak fontosabb az elismerés, mint a lányoknak, fontos számukra, hogy kevesen is, de elfogadják őket.
A lányoknál ezzel szemben az adottságok dimenziójában jelenik meg az intelligencia mellett a talpraesettség, illetve a kapcsolatok dimenziójában a társasági élet. A talpraesettség vágyként, önmagukkal szembeni elvárásként, míg az élénk társasági élet, jól tapasztalható viselkedésben nyilvánul meg.
Mindkét nemnél nem jelent meg érték az anyagi javak dimenziójában. Ez nem jelenti azt, hogy a 108 tanulóból egynél sem jelentek meg az anyagi javak az első tíz érték között.A lányok a legfontosabb értéknek a BOLDOGSÁGOT tartják, kétszer annyi pontszámot kapott, mint a fiúknál. A boldogság elvont, idealisztikus fogalom, melyhez szorosan kapcsolódik a lányok értékválasztási sorrendjében a CSALÁD. Ebben az értékválasztásban azt gondolom fellelhető az a szocializációs hatás, ami a férfi-női szerepelvárásokhoz kapcsolódik.
A kultúrközi vizsgálatok adatai alapján „a fiúk és lányok szocializációjában az egyes kultúrák konzisztens eltéréseket mutatnak: a lányokat gondoskodásra, felelősségtudatra, engedelmességre, a fiúkat viszont önbizalomra, teljesítmény­orientációra nevelik.” (Ranschburg, 1998.) A kislányok már igen korán találkoznak az anyaság, a család mítoszaival, ami ellentmond annak a nézetnek, miszerint a mai modern társadalmak egyik következménye a női emancipáció és a családok felbomlása. Mégis úgy tűnik, hogy a „régi”, szerepekhez köthető értékek átöröklődnek, illetve a szociális tanulás révén beépülnek az egyén viselkedésrepertoárjába.
A fiúk legfontosabb értéke a SZERELEM, amit nagyon szorosan követ a BARÁTSÁG. Mindkét érték a serdülőkre jellemző konfliktusok sajátos szülőkapcsolattól való függetlenséget hangsúlyozza. „Segítségével, a serdülő azzal védekezik a gyermekkori tárgyakhoz való kötődése ellen, hogy hírtelen visszavonja szüleitől, s a családon kívül keresi azt a személyt, akihez kötődhet” (Frenkl, Rajnik, 2002.) Fontossá válnak a barátok, a kortárscsoportok szerepe felértékelődik, illetve a fiatalnak el kell jutnia a heteroszexuális partnerválasztáshoz.
Ezek az értékek a terminális értékek közé sorolhatók, ami leginkább azt támasztja alá, amit a pszichológiai szakirodalom „serdülőkori intellektualizáció” (Frenkl, Rajnik, 2002) kifejezéssel illet, ami szerint a serdülők gondolkodása már megérett az elvont összefüggések felismerésére. „sokoldalú érdeklődésük a világ absztrakt jelenségei felé fordul, kielégíthetetlen az igényük az elvont dolgokon, s a velük kapcsolatos problémákon való töprengésre…” ugyanakkor az eszközértékeket még nem találják meg, viselkedésük ellentmondásos. Óriási az igazságigényük, gyakran küzdenek saját jogaikon kívül mások jogaiért is, ugyanakkor ők másokkal szemben sokszor durvák és tapintatlanok. Fontosnak tartják az intellektuális értéket, ugyanakkor nem fontos számukra a tanulás, a gyakorlat erőfeszítést kívánna tőlük, amire képtelenek. Ha tanulmányi eredményeikkel összevetjük a kérdőív adatainak eredményét, óriási ellentmondásba ütközünk.Az anyagi javak hangsúlyos – elvi szinten történő – elutasítása a felnőttek társadalma elleni lázadás. Elutasítják az elegáns ruhatár ötletét, ugyanakkor csak adott márkájú ruhákat hajlandóak felvenni. A serdülő mindenben a kortársára szeretne hasonlítani, „ezzel saját problémáját igyekszik kikerülni, s látszólag eljut a felnőttséghez”.
Nem választották értéknek a szolidaritást, alig néhányan jelölték be a közösséget az első tíz érték közé, mégis nagyon fontos számukra a csoport, amihez tartozva megtalálhatják önmagukat. (Feltételezem, hogy a szolidaritás fogalmát félreértik és a rendszerváltozás előtti politikai attribútumnak tekintik, ami ellen szinte kötelező lázadni.)

…

Ha hiszünk abban, hogy gyermekeink számára is szükség van az „értékek világára”, akkor tudomásul kellene vennünk, hogy az értéktanulás kettős folyamat. Egyrészt ideológiai szintű értékközvetítésekből, másrészt a mindennapi életben megragadható tapasztalatok összességéből szerveződik. Tapasztalatokat leginkább a mindennapi cselekvések során szerezhet az ember. Az iskola viszont nem cselekedteti, még csak nem is gondolkodtatja, nem helyezi a tanulókat potenciális problémahelyzetekbe. Gyermekeink igen otthonosan mozognak az integrált egyenletek világában, fel tudják sorolni Afrika országainak fővárosait, de nem tudnak dönteni jó és rossz, helyes és helytelen viselkedésformák között. Szinte elvesznek az értékek a morál világában. Ahhoz, hogy megismerjék önmagukat és másokat, megfelelő kapaszkodókra lenne szükségük, amire az értékek, értékrendszerek is hivatottak szolgálni. Az iskola viszont elsajátítandó ismerteket közvetít, kijelent és elvár. „Új értékek kialakítására csak akkor kerül sor az egyén, a csoport, a közösség életében, ha a különféle tevékenységek gyakorláskor és ezek eredményeivel való szembesüléskor új felismerésekhez jut." (Váriné, 1987.).”