Múltkor gondolkoztam el, hogy kamaszként mennyi bolondságot csináltunk, s a legtöbbe egymást „rángattuk bele”. Persze nem kértük mi a másikat, csak láttuk, hogy az egyik ezt vagy azt csinálja, a többiek meg utána.
Így sok év távlatából azt is látom, hogy akár veszélybe is keveredhettünk volna.
Miért csinál az ember ilyen kockázatos dolgokat?
Miért pont kamaszkorban van a többieknek ekkora ereje? Erre keressük a választ.
Mint már több cikkben is olvashattátok a kamaszkor egyik fő feladata, hogy gyerekből felnőtt váljon, vagy legalább elinduljon a felnőtt lét irányába. Természetesen a mai világunkban nem arról van szó, hogy akkor vagy felnőtt, ha eltartod magad, de a gondolkodásod, a szerepeid komplexebbé válnak, új identitást alakítasz ki. De hogy is történik ez?
Önmagunk meghatározásában igen nagy szerepe van a környezetünknek. Ők tartanak tükröt, jelzik vissza, hogy amerre haladok, az elfogadható-e. A csapatban, baráti társaságban, iskolában betöltött hely, az elfogadottság szintén azt jelzi, hogy jó irányba haladok, szeretnek. Így nem csoda, hogy szeretnénk megfelelni kortársainknak. Kutatások is igazolták, hogy az önbecsülést nagyban meghatározza a kortárscsoportban való elfogadottság.
De lépjünk egyet tovább! Az igaz, hogy a kortársak elismerése fontos. De vajon akkor ismernek el, ha megyek utánuk a veszélyes helyzetekben is? Vagy felelőtlenül teszek meg dolgokat? Sokszor pont azért néznek fel ránk, mert szembe megyünk a tömeggel, mert merjük vállalni a saját értékrendünket. Egy baráti társaságban, ha mindenki rágyújt, de Te úgy döntesz, hogy nem akarod az egészségedet kockáztatni - csak azért, hogy menőnek tűnj pár hónapig - lehet, hogy az elején cikiznek, de utána páran biztosan rájönnek, hogy neked volt igazad, és máris a nemdohányzók táborának megbecsült éllovasa lehetsz. Érdemes kipróbálni, legalább egyszer! Figyeld meg, hogy reagálnak a többiek, nem csak az adott pillanatban, hanem hosszútávon is. Lehetsz menő akkor is (sőt, talán még inkább), ha nem „ugrasz a kútba” a többiek után!
Éppen arról beszélgettünk a lányommal, hogy az emberek megítélésében mennyire számít az, hogy ő maga mit gondol saját magáról. Ha valaki magabiztos – akár nem sok alappal – akkor az érződik és a többiek is elhiszik.
Minden barátság más és más, még egyazon személy baráti kapcsolatai is különböző mélységűek és minőségűek lehetnek. Minden egyes baráttal fenntartott kapcsolat egyedi, más és más funkció, együtt töltött időmennyiség és tevékenység jellemzi.