Nőnap alkalmával egy népszerű hetilap megkérdezett híres nőket arról, hogy mi az, ami „jár nekik”. Volt olyan válaszoló is, aki azzal kezdte, amit én is gondolok: automatikusan nem „jár” semmi.

Manapság divatos a jogokért küzdeni. Vannak emberi jogok, személyiségjogok…a nők jogai, a diákok jogai.
És mindenki bátran, magát hősnek érezve küzd ezekért. Ezt tartják a demokrácia lényegének. Ezeknek a harcosoknak az elképzelése szerint az egyén jogait nem szabad korlátozni.Szerintem ez teljesen hamis!
A világ akkor működik, ha elsőként mindannyian betartjuk a szabályokat. Azaz tudomásul vesszük, hogy vannak kötelességek. A diák tanul, a feleség gondoskodik, az állampolgár is szabálykövető. És most nem arról akarok vitát nyitni, hogy ki miért nem az… Csak arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy előbb van a kötelesség, aztán a jogok. Azokkal pedig lehet (de persze nem kötelező) élni.
Nem működhetne akkor a világ, ha mindenkinek az összes hisztijét, egyéni elképzelését tiszteletben kéne tartani. Ami másokat ZAVAR, vagy pláne veszélyeztet, azt ne próbálja senki alapvető jogként feltüntetni. Egy közösség élete (család, társadalom) közösen elfogadott szabályokon alapszik. A korlátok azért is vannak, hogy tudjunk mibe kapaszkodni.

Amúgy pedig az élet dolgai nem „járnak”. Mindenért meg kell dolgozni, néha küzdeni. Akinek látszólag ölébe hullik minden, akiről te csak azt látod, hogy már megint szerencséje volt, vagy megint jól járt, az is megfizet, megdolgozik, ha nem is rögtön.
Ahhoz, hogy belásd, hogy ez így még ráadásul rendben is van – idő kell. Élni kell hozzá egy darabig.
Az élet végéről visszanézve legritkább, hogy az értékes tárgyak, a könnyen szerzett vagyon, a tanulás nélkül sikeres érettségi tűnne fontosnak. Az élmények, barátságok, / emberi kapcsolatok, a kudarcokat követő újrakezdések, a sikeres megküzdések erősítenek meg, alakítják ki benned azt az érzést, hogy „éled az életed”.

Az a reklám, amelyik azt mondja, hogy „megérdemled”, csak akkor hiteles, ha arra gondol, hogy biztosan te is úgy élsz, hogy teszed a dolgod. És nem arra, hogy pusztán attól érdemled meg, hogy létezel…