Ha tudni akarod hol tartunk a föld elhasználásával, akkor olvasd tovább. A könyv 2011-ben jelent meg, de sajnos ma, 2024-ben, a "Föld napján" is érvényes.

A világ népessége a XX. században 4,3 szorosára nőtt. A világ széntermelése meghétszereződött, az energiafogyasztása tízszereződött, a vízkivétel kilencszereződött, 4-szer több marha, 3,4-szer több juh, 11,2-szer több kecske, 9,5-ször több sertés, 1,1-szer több ló, és 15,2-szer több baromfi táplálja a megnövekedett népességet.
Több százezerszer gyorsabban használjuk a fosszilis tüzelőanyagokat – olaj, gáz, szén - mint azok megújulnának. Az olaj esetében már elértük a kitermelési csúcsot. 2010-ben 5,7%-al nőtt az energiafelhasználás és 6%-kal az ÜHG kibocsátás. Ez 564 millió tonnával több, mint 2009-ben. A növekedés fele Kínától és az USA-tól származik, és jelentős szerepe van Indiának is.  XIX. század második felétől kismértékű globális melegedés figyelhető meg, amelynek hatására az éves felszínközeli középhőmérséklet napjainkra 0,7°C fokkal emelkedett. Feléljük a természetes vegetációval borított területeket.
A Föld vízzel borított területe 51milliárd hektár, szárazföldi területe 14,8. Ebből 11,9 milliárd hektár tekinthető biológiailag produktívnak. 2007-ben 1,6 milliárd ha szántóföld, 3,4 milliárd ha legelő, 3,9 milliárd ha erdő, 2,4 0,4 milliárd ha halászati terület, és 167 millió hektár beépített terület volt. A szárazföld produktív területének mindössze 15-20%-a tekinthető még természetesnek.
Gyorsabban pusztul a termőtalaj, mint ahogyan megújul. Átlagosan évente 1,6 tonna talaj képződik, és 8 tonnát veszítünk el hektáronként. Ausztráliában 10 tonna hektáronként, Amerikában egy intenzív kukoricatermő területen akár 160-200 tonna is lehet. 1950-ig elszántottuk a talaj 50%-át, azóta még 30%-ot. Egy búzaevő embernek évente 12 tonna talajra van szüksége. Még a fejlettnek mondott Európában is 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint amilyen ütemben újratermelődik. Világméretben 50-60 év alatt elfogy a termőtalaj az ilyen módú használat mellett. A világ teljes szárazföldi területének 38%-át veszélyezteti az elsivatagosodás.
Gyorsan fogy az egy főre jutó termőterület nagysága is, egyrészt mert potenciális termőterületeket beépítünk, másrészt, mert évente 80 millióval több embert kell ellátni élelemmel. Megdöbbentő, hogy ma egy világpolgárt mindössze 0,1 ha szántó, és 0,2 ha gyep tart el élelemmel. Minden megszülető éhes száj, minden újabb igény ezt a területet aprózza tovább.
A szárazföld 30%-át borítja ma erdő, ami 4,03 milliárd hektár kiterjedést jelent. A mezőgazdaság kezdete óta (11 ezer év) 40%-kal zsugorodott az erdők területe a földön. Ennek háromnegyede az utóbbi két évszázadban következett be. A 4 milliárd hektárból 1,4 milliárd tekinthető természetes erdőnek. Jelenleg évente egy valamivel nagyobb, mint Svájc (4,1 millió ha) nagyságú területtel csökken a kiterjedése. Noha a legutóbbi évtizedben 5,2 millió hektárra mérséklődött a csökkenés a korábbi évtized 8,3 millió hektárjához képest, figyelembe kell venni, hogy ez már jóval kevesebből fogy.
Eddig a trópusi erdők felét semmisítettük meg. 1947-ig 15-16 millió km2 volt a kiterjedésük, és azóta 7,5-8 millió pusztult el. 2030-ig elveszítjük a 80%-át, 10% degradált állapotban lesz, és 10% marad meg. Az esőerdők 14%-át fedték a világ felszínének 50 éve, ma 5-7%-át. Az erdők jelentősége a biológiai sokféleség szempontjából az, hogy a szárazföldön található fajok 70%-a az erdőkben él. Évente kb. 30 ezer fajt veszítünk el, pedig egy faj képződéséhez jó 10 000 évre van szükség. Egy növényfaj kihalása 30 – arra a fajra specializált – szervezet kihalásához vezet.
Az óceánok minden négyzetméterén átlag 46 műanyag tárgy lebeg. A „The Great Pacific Garbage Patch” az emberiség legnagyobb, még ma is építés alatt álló „alkotása”. Átmérője 2500 kilométer, 10-30 méter mély, kb. 100 millió tonna tömegű. Évente 1 millió madár és 100 ezer emlős pusztul el, mert tápláléknak nézi a műanyag tárgyakat.

Az élet alapját biztosító édesvízforrásaink egyrészt az elszennyeződés, másrészt a népesség átstrukturálódása, harmadrészt az éghajlat változása miatt válnak korlátosan használhatóvá. Nem kizárt, hogy világszinten hamarosan elérjük a környezet maradandó károsítása nélkül kinyerhető vízmennyiség maximumát. Jelenleg közel 1 milliárd ember nélkülözi az egészséges ivóvizet, és a számuk 2025-ig megkétszereződhet. Naponta 5000 ember hal meg a szennyezett víz miatt.
A XX. század második felében számos, sokkoló környezeti problémával ismerkedhettünk meg.
Sivatagosodás, savas esők, erdőpusztulás, ózonréteg ritkulása, az élővizek elszennyezése, a városi levegőminőség tarthatatlan állapota voltak a kezdeti hírek. Az ezredfordulóra bizonyossá vált az éghajlat változása, a természeti erőforrások rohamos kimerülése, az olajcsúcs, a vízcsúcs, a foszforcsúcs, sőt a talajcsúcs fogalmával is megismerkedhettünk. Aggasztó méretet öltött a fajok és természetes élőhelyek pusztulása. A környezeti feltételek romlása lassan mindennapi gondjaink részévé válik, érinti anyagi javaink kielégíthetőségét, és pénztárcánkat is.
Az igazi kihívás azonban csak ezután vár ránk. Az egyenként megismert tünetek rendszerben léteznek, és hamarosan egymást erősítve jelennek meg. Erre minden esély megvan, hiszen a környezeti válság globális méretet öltött tünetei nem kényszerítették ki az emberiség szerényebb létformáját, a „fejlődésben” eddig lemaradt országok – Kína, India, Brazília - a modern technikák és eddig még megőrzött természeti erőforrásaik gyors kihasználásával hihetetlen növekedési ütemre kapcsoltak. Hiába a hatékonyság növekedés, a környezeti terhek, és az általuk okozott kedvezőtlen hatások mérséklésére remény sincs.

A megoldás csak az okosabb, környezetkímélőbb fogyasztás lehet!