Jó sok tini átesik ezen a kellemetlen szituáción, enyhe, vagy gyakran durvább módon.
Mihez érdemes ilyenkor kezdeni?
Erről olvashatjátok itt a véleményem.
Mit is jelent pontosan a kifejezés?
„Kiközösítés alatt egy személy vagy egy csoport valamely közösségből való részleges vagy teljes kizárását értjük. Az esetek túlnyomó többségében részleges, azaz csupán a közösség bizonyos jól körülhatárolt tevékenységei végzésének jogától fosztja meg a kiközösítettet (pl. nem vehet részt a tábortűznél).Főbb típusai: szociális (társadalmi csoportból, pl. törzsből való kirekesztés), politikai (pl. pártból való kizárás), vallási.” (Wikipédia)
Én értelemszerűen most a szociális kiközösítéssel fogok foglalkozni, azon belül is egy osztályközösségben történőről.
Gondolom, nem kell részleteznem milyen az, ha az ember ki van zárva akár egy baráti körből, akár egy egész osztályközösségből.
Mit lehet szerintem ilyenkor tenni?
Gondolkodj el azon, hogy benne van-e a te hibád is abban, hogy kiközösítettek, vagy kiközösítettnek érzed magad!
Ha arra jutsz, hogy bizony túl visszahúzódó vagy, ritkán veszel részt közös programokon, és emiatt érzed kizárva magad, sürgősen tegyél ellene! Persze csak ha zavar a helyzet. Ha nem zavar, akkor igazából tárgytalan az egész helyzet.
Az megint más kérdés, ha meg sem hívnak. Ilyen esetben az a legjobb, hogyha igyekszel a kapcsolataidat ápolni. Sosem voltam a „bájcsevej” híve, de néhány kedves szóért jobb esetben nem haragszanak meg az osztálytársak. Ha meg mégis, ők az idióták!
Mindig legyen az az első lépés, hogy mérlegeled, mennyire történt miattad az eset. Ha úgy érzed, valamit rosszul csináltál, próbálj meg rajta javítani.
Fontos, hogyha önmagadat adod, az sosem rossz! De például ha te is bántasz másokat, ne csodálkozz, hogy ők sem szívlelnek téged.
Próbálj meg nyitni az emberek felé, ha eddig nem tetted meg! Beszélgess, érdeklődj a többiek felől, ismerd meg őket!
Legyél kicsit rámenős. Ha tényleg az osztályközösség része akarsz lenni, tegyél érte! Mutasd meg, milyen vagy valójában vagy! (Arra ügyelj, hogy semmiképpen ne játszd meg magad, mert abból hosszú távon semmi jó nem sülhet ki!)
Amennyiben semmi sem segít, te mindent megteszel annak érdekében, hogy jóban legyél az osztálytársaiddal, de ők még mindig ellenségesek veled, csak egy valamit csinálhatsz. Teszel rájuk, magasról, és más társaságot keresel.
Nem kell rögtön iskolát váltani, elég az, ha megpróbálsz évfolyamtársakkal, iskolatársakkal ismerkedni. Hagyd a csudába azokat, akik kiközösítenek! Nem érdemes arra pazarolnod az idődet, hogy beilleszkedj olyanok közé, akikkel semmi közös nincs benned.
Ha nem magadba süllyedsz amiatt, hogy egy bizonyos „célcsoportod” végleg kiközösítesz, hanem teszel valamit annak érdekében, hogy máshova beilleszkedj, sokkal jobban jársz. :)
Egyébként meg a beilleszkedésre sincs létfontosságú szükség. Nem kell, hogy egy nagy csoportba tartozz! Járhatod a saját utadat, nem kell mindig másokhoz verődnöd!
Ezzel senkinek sem azt akarom javasolni, hogy legyen magányos, mert az csak néha jó.
Vannak, akik tökéletesen megvannak egyedül. Az a lényeg, hogy igazi barátaid legyenek! Nem érdekes, hogy mekkora csoportba tartozol, az a lényeg, hogy olyanokkal legyél, akikkel felszabadultan érezheted jól magad! :)
Felvételi helyezés, pontszám a dolgozatban, sport-teljesítmény a tesiórán…Az életünk tele van versennyel, helyezésekkel. De biztos, hogy ez ilyen fontos?
Mi a helyzet az olyan „barátokkal” akik nem is igazán törődnek velünk.
Erről olvashatod a véleményem.