Idén egy nemzetközi mozgássérült táborban voltam önkéntes. Minket az „info-desk”-hez osztottak be, de a konyhán voltunk.

Ez kellően fárasztó volt. Korán keltünk, a konyhán kezdtünk, és sokáig ott voltunk. Persze, nem egész nap, de elég sok dolgunk akadt.

De megérte. Lehet, hogy a konyhafőnöknő üvöltözésére ébredtünk fel, de a sérültek eszméletlen aranyosak, kedvesek voltak és segítőkészek.
Egyik nap rendeztek falunapot számukra, hívtak kézműveseket, árusokat, artista-bohócokat. Engem beosztottak fordítónak a nemezes hölgyhöz. Fordítottam, segítettem a mozgássérülteknek. Beszélgettem is velük, nekik jól esett, hogy foglalkoztunk velük, teljes figyelemmel, érdeklődve - nekem segítség volt, hogy gyakorolhattam az angolt.
Felemelő érzés volt, hogy bárkire mosolyogtam, visszamosolygott. Sokaknak egy puszitól, öleléstől jobb lett a napjuk. És nekem is. :-)
Mivel Balaton parton voltunk, volt lehetőség strandolásra, külön kiépítettek egy lejárót, ahol a mozgássérültek le tudtak menni és onnan átsegítették őket a segítők.
Esténként volt különféle parti, ahol mindenki „kitombolhatta magát”. Volt jóféle zene, és mindenki táncolt. A mozgássérültek is. Nagyon aranyosak voltak, többen kézen fogva egymás mellett voltak, és úgy táncoltak, másokkal vonatoztunk, volt egy lány, akit tolószékkel emeltek fel. Nagyon élvezte.
Mint mindenki az egészet. 
Fárasztó hét volt, de utólag visszanézve nagyon jó volt. :-)
Szeretek önkéntes lenni. :-)