Hányszor hallottuk már...
„Valakinek át kéne kísérnie azt a vak embert a zebrán”. 
Ez most velem is megtörtént. 

Igaz, leszólított a fiatalember, hogy „Valaki segítsen már átmenni a túloldalra a villamoshoz!”. Jó, hogy szólt, mert egyébként háttal volt nekem, nem vettem volna észre, de természetesen odamentem, megkérdeztem, hogy én vezessem-e vagy ő kapaszkodna a karomba?
Ha már segítek, nekem is lenne egy kérésem: „Ha elindulunk ne lépjen nagyokat, mert én pedig nem tudok gyorsan menni!”
Ha látott volna minket valaki - mert biztos látott -, érdekes lehetett, de ez nem izgat engem, én legalább odamentem. Igaz, azt mondtam neki, hogy csak egy bizonyos sarokig tudom elkísérni, mert nem a villamosmegálló felé lakom. Elég sokat vagyok mozgássérült emberek között, így azt gondoltam, én nagyon jól kezelem ezeket a helyzeteket, tudom, hogy a sérült embereknek milyen mértékben van szükségük a segítségünkre, mennyire lehetünk tolakodók és milyen helyzetben kell nekünk lépni. És majd a sarkon biztos lesz valaki, egy következő ember, aki felajánlja a segítségét…. Persze nem volt ott senki.
Mondtam, hogy „Én eddig tudom elkísérni, innen menjen tovább egyenesen, mert úgyis pont erről az oldalról indul a villamos a Nyugati felé”. Na, ekkor jött a mondat, ami benne van a fejemben azóta is: „Hogy tetszik gondolni, mi az, hogy egyenesen…?” Na igen, kinek mik azok a dolgok, amik egyértelműek.
Egyenes az nekünk egyenes…. Látássérült embereknek mi lehet az egyenes?
Ha az eddigi életünk során még nem találkoztunk olyan emberekkel, akik valamilyen mértékben hátrányos helyzetűek, persze, hogy adódhatnak kellemetlen félreértések, furcsaságok és csodálatra méltó példák is.
Hogyan élik mindennapjaikat?
Hogy mennek el bevásárolni?
Ötezres helyett csak egy ezres címletű bankót kivenni a pénztárcából. Kerekesszékkel hogyan tudnak felszállni a villamosra ( új villamos esetében rendben)?
Ha a metróállomás nem akadálymentesített, el kell menni a következő megállóig, aztán onnan vissza a felszínen?

Nem is olyan egyszerű, pedig számunkra nagyon is hétköznapi események, dolgok ezek. Te gondoltál már valaha erre?