Itt az ősz, a suli, a „mindennap kell valamire pénz” időszaka. Erről jutott eszembe a zsebpénz kérdés…
 |
Erről meg pár saját élményem: Amikor elsős voltam (általános) – jó régen volt kb 1969-ben – elmentünk iskolai kirándulásra busszal Veszprémbe. (Nem tudom mennyit kellett fizetni érte, kellett-e egyáltalán. Mindenkinek kötelező volt, persze, hogy mentem.) Kaptam szüleimtől útra teát, szendvicset, almát – amit kellett. Vár, Állatkert a Séd-hídja, minden benne volt a programban, de én csak egy dologra emlékszem – azt mondták, hogy hazaindulás előtt még lesz egy fagyizás – mindenki vehet a zsebpénzéből. Akkor 1,50 Ft volt egy kisgombóc. Nekem egy fillérem sem volt - nagyon égtem….nálunk nem volt szokás a gyereknek zsebpénzt adni – nem is volt miből, kisfizetésű szüleim épp csak kijöttek valahogy a havi pénzükből a 4 gyerekükkel. Nagyon szégyelltem, hogy mindenki nyalja a fagyit, én meg csak nézem… megszánt a tanító néni és kezembe nyomott egy 2 Ft-ost, megmenekültem…
Másik, ami eszembe jut, Zsófi lányom kisiskolás kora. Volt egy osztálytársuk, aki naponta több ezer Ft-ot vitt az iskolába, vásárolt mindent a büfében – meg is látszott rajta – a maradék pénzből pedig – mert jó szíve volt - a sarki trafikban vett mindenkinek, amit éppen csak kért. Csak néztem, honnan van a lányomnál a színjátszós karkötő, meg egyebek… Ekkor merült fel a kérdés először a gyerekeimben, hogy mi tulajdonképpen szegények vagyunk, vagy gazdagok….nehéz volt elmagyarázni mit értünk ezen…
Mi legyen a zsebpénzzel?
Mennyi legyen?
Mire költsék a gyerekek?
El kell-e számolni vele, vagy sem?
Nálunk a családi pótlék összege lett a saját gazdálkodási keret – ebből kellett megvenni az összes kedvtelésnek számító dolgokat… édességet, mozijegyet, divatcikket stb. Aki spórolt, annak nagyobb dologra is tellett pl. napszemüveg, divatos szandál stb. Csak a feltétlenül szükséges cipő, ruha, stb. terhelte a családi kasszát. Talán a gazdálkodás alapjait kitapasztalták ilyen módon. Volt még OTP-s Süsü – akció, gyermekbankszámla/betétkönyv váltása esetén ajándékokat osztogattak. Jó volt, hogy belevágtunk, pár év alatt összejött egy biciklire való.
| Hogy is van ez? Van akinek alapból nincs zsebpénze – ez nagyon égő, meg kiszolgáltatott helyzet. Van aki mindig kölcsön kéreget – aztán meg nem adja meg – rámehet a barátság stb. Van aki számolatlanul költi – mindenfélére, amihez kedve szottyan - „udvartartása” van, mert imponál egyeseknek – általában márkás cuccokban jár, a többieket meg lenézi… Vannak a „bankárok” – akiknek mindig van pénzük, de épp azért mert soha nem költik el, néha kölcsönöznek, de keményen bevasalják. |
Te hogy vagy ezzel? Hova sorolnád magadat, vagy hova szeretnéd sorolni? Egyáltalán mi jut eszedbe, ha a zsebpénz szót hallod?
Kamaszkor!! Már hallom is: hagyjuk már, megint egy felnőtt, aki megmondja az okosat nekünk, rólunk!
Nem áll szándékomban!
Felvételi helyezés, pontszám a dolgozatban, sport-teljesítmény a tesiórán…Az életünk tele van versennyel, helyezésekkel. De biztos, hogy ez ilyen fontos?
