Egy evészavarok megelőzését szolgáló programot mutatunk be cikksorozatunkban. Ez a harmadik rész.

Magyarországi körkép
Több magyarországi epidemiológiai vizsgálat megerősítette, hogy az evészavarok gyakorisága hazánkban nem tér el a nyugati országokban végzett vizsgálatok eredményeitől. Egy többezres reprezentatív mintán végzett hazai felmérés adatai arról tanúskodnak, hogy a fiatal (15-24 éves) nők 8,7%-a 17,5-nél alacsonyabb testtömegindex-szel rendelkezett. Magas volt azoknak az aránya, akik a karcsúság iránti késztetés skáláján magas pontszámot értek el. Falásroham legalább havonta több alkalommal a vizsgált populáció 8,6%-ánál, hetente több alkalommal 2,7%-nál fordult elő. A leggyakoribb súlykontroll módszer a mintában a diéta és a testedzés volt. A súly fenntartása vagy csökkentése érdekében a vizsgált személyek 38,9%-a havonta legalább egyszer diétázik; rendszeresen, azaz hetente legalább kétszer diétázik 11,7%, naponta 6,3%. Testedzést a súly vagy az alak miatt hetente legalább kétszer 27,6%, naponta 7% végez.
Étvágycsökkentők szedésének előfordulása az egész mintában 3,4%, hashajtók alkalmazása 3,6%, önhánytatás 2,3%, vízhajtók alkalmazása 0,7% volt. A minta 1,7%-ánál a következő viselkedések legalább egyike rendszeresen, azaz legalább heti kétszer előfordul: önhánytatás, hashajtó, vízhajtó, étvágycsökkentők szedése.

Az evészavarok prevenciója

Amikor az evészavarok prevenciójáról beszélünk, nemcsak a szűk, pszichiátriai értelemben vett zavarok megelőzésére érdemes gondolni, hanem tágabb kontextusra is, amely magába foglalja a testtel való elégedetlenség és a zavart táplálkozási magatartás prevencióját, valamint azoknak a kockázati tényezőknek a csökkentését is, amelyek hozzájárulnak az evészavarok kialakulásához. Több ilyen kockázati tényező nem a szorosan vett táplálkozási magatartással függ össze, hanem inkább az általános mentális egészséggel és jólléttel. Ha figyelembe vesszük az evészavarok komorbiditását (különösen a hangulatzavarokra, a drog- és alkoholabúzusra gondolhatunk), ésszerűnek tűnik, hogy a prevenciós eljárásoknak olyan kockázati tényezőket is meg kell célozniuk, amelyek nemcsak az evészavarok, hanem az egyéb problémák hátterében is meghúzódhatnak. A szélesebb spektrumú preventív programok, amelyek célja a jobb megbirkózás a stresszel, az önértékelés növelése, a depresszív tünetek csökkenése, pozitív hatást gyakorolhatnak az evészavarok kockázati tényezőinek csökkenésére (az alacsony önértékelés és a negatív érzelmek a negatív testkép és a zavart evési magatartás kockázatát fokozzák).
Az evészavarok prevenciójának egyik kulcskérdése a környezeti megközelítés. Ahhoz, hogy a beavatkozások sikeresek legyenek, azon csoportok, intézmények, és más tényezők fókuszba állítása is szükségessé válik, amelyek a veszélyeztetettek környezetét képezik. A környezet módosítása alatt a közeli (család, diákcsoport) és a távolabbi környezet (médiumok) módosítását is értjük.
A prevenciós programok kialakításában, intervenciók kidolgozásában fontosnak tűnik az úgynevezett résztvevői megközelítés: azaz az érintettek (diákok, szülők, iskolai személyzet stb.) bevonása a szükségletek megfogalmazásába, a prevenciós stratégiák és célok kidolgozásába. Ezáltal növekszik a motivációjuk, így valószínűbb lesz, hogy a programok akkor is fennmaradnak, ha már a bevezető rész befejeződik. Mivel az evészavar-prevenciós programok fontos színterét képezik az iskolák, egyetemek, főiskolák, rendkívül lényeges feladat a tanárok, oktatók megnyerése. Szerepet kell kapniuk a programok kivitelezésében, de abban is, hogy a céloknak megfelelően változzon az iskolai, oktatási intézmény közeli és távolabbi környezete. A tanárok, oktatók szerepe az evészavarok prevenciója területén sokszor nem jelenik meg elég hangsúlyosan, pedig a kutatások azt mutatják, hogy érdekeltek a témakörben és keresnék a lehetőségeket, hogy bővítsék a tudásukat és megértsék az evészavarok problematikáját (Szumska, 2008).
Az evészavar-prevenciós programok kivitelezésében általánosan elfogadott tény, hogy konkrétan az evészavarokra vonatkozó információk átadását mérsékelni kell, nem szabad túl sok információt átadni a témában, vagy részletesen elemezni az egyes problémás eseteket. Ehelyett inkább ajánlatos a fókuszt az önértékelés növekedésére helyezni, továbbá törekedni kell az interaktivitásra és arra is, hogy tartalmazzon médiaelemző részeket. Az edukációnak is fontos helye van az evészavarok prevenciójában, csak a fókuszt át kell helyezni az evészavarokról a táplálkozásra, mint kellemes, szórakoztató, könnyű, és nem veszélyes tevékenységre (főzési órák, kóstoló túrák, táplálkozással kapcsolatos játékok, különböző nemzeti ételek kóstolása stb.).

Forrás:
Sándor Imola, Szumska Irena és Túry Ferenc:ProYouth program Magyarországon.
Korszerű lehetőségek a testi-lelki egészség megőrzésében, az evészavarok megelőzésében. FETA Könyvek 7.A kortárs segítés kultúrája. Kreatív és előremutató példák a hazai felsőoktatási intézményekben 2012-ben , pp.79-87.(2012)

Folytatjuk!