Egy evészavarok megelőzését szolgáló programot mutatunk be cikksorozatunkban. Ez a második rész.

Az evészavarok főleg a fiatal nőket érintik (a betegek 90%-a nő). Az epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az evészavarok gyakorisága növekszik, egyre szélesedik a spektrumuk, és magas a szubklinikai formák aránya. Az anorexia nervosa (AN) prevalenciája 0,5%-1% körül van, a bulimia nervosáé (BN) 1-3% a serdülők és a fiatal nők körében. Az evészavarok számos, nem ritkán később jelentkező testi szövődménnyel járnak, magas a halálozási arány (főleg AN esetében), nagy a krónikussá válás veszélye, és mindkét klasszikus evészavar számos más komorbid pszichiátriai zavarral társul. Az evészavarokat multikauzális betegségeknek tartják, kialakulásukhoz számos tényező járul: szociokulturális, családi jellegzetességek, egyéni pszichés és biológiai hajlamosító tényezők. A két alapvető formán túl vannak újabb típusai is az evészavaroknak, amelyek azonban még nem számítanak önálló betegségegységnek. Ilyen például a falászavar (binge eating disorder, BED), amelyre a falásrohamok jellemzőek, de kompenzáló viselkedésformák nincsenek. Szintén új keletű zavar a testépítő férfiakat érintő izomdiszmorfia.
Mindkét klasszikus zavar, az AN és a BN esetén jelen van az intenzív aggódás a testsúly és az alak miatt, a saját testsúly, az alak méretének túlértékelése. Míg az átlagember önértékelése az életterületek széles tartományain alapszik (interperszonális kapcsolatok, munka, tanulás, szülői szerep, hobbi, sport, család kapcsolatok stb.), az anorexiások és bulimiások önértékelésnek alapját a testsúly, az alak képezi, valamint az a képesség, hogy kontrollálni tudják ezeket. Az AN esetében jelen van az állandó és elszánt törekvés a súlycsökkentésre, sőt, az alacsony súly e betegek számára sikert jelen. Ezért a motivációjuk a változásra sokszor igen csekély. Bulimiánál a súlykontrollra való törekvést megszakítják a rendszeres falási rohamok.
Az AN-hoz gyakran társulnak depressziós tünetek, szorongásos zavarok, irritabilitás, érzelmi labilitás, kényszeres tünetek, csökken a koncentráció és a libidó. Ezek általában súlyosbodnak a súlycsökkenéssel, és javulnak a súly növekedésével. A külvilág iránti érdeklődés szintén csökken a fogyással, aminek következményeképpen nem ritkán szociális izoláció lép fel. Bizonyos testsúlyhiány mellett szinte törvényszerűen jelentkezik az amenorrhoea.

A BN-t az AN-tól az különbözteti meg, hogy a táplálékkorlátozást megszakítják az ismételt falásrohamok, amelyek során nagy mennyiségű étel fogyasztása történik, és a betegek megélik az evés fölötti kontrollvesztés élményét. A falásrohamok általában titokban zajlanak, gyakran a legközelebbi rokonok sem tudnak a betegség meglétéről. Az esetek többségénél a falási rohamot kompenzáló viselkedés követi: önhánytatás, hashajtók, vízhajtók használata (purgáló típus), de vannak, akik nem alkalmazzák ezeket a drasztikusabb súlykontroll módszereket (nem purgáló típus). A táplálékfelvétel megszorítása, a diétázás és a falásrohamok váltakozásának következtében a súly általában megközelíti az átlagost. A bulimiások többsége az evés fölötti kontroll elvesztése miatt feszült, megéli a szégyenérzést, önvád jelenik meg. A depressziós tünetek és szorongásos zavarok az AN-hoz hasonlóan gyakran társulnak a BN-hoz.
Az atípusos evészavarok nagyon közel állnak a fenti klasszikus evészavarokhoz, és gyakran ugyanolyan súlyosak és sokáig tartó betegségek, de nem merítik ki teljesen a diagnosztikai kritériumokat. Például az alacsony súly ellenére a menzesz rendszeresen jelentkezik, vagy extrém mértékű diétát alkalmaznak a betegek, és a nem rendszeres falásrohamok alacsony testsúllyal párosulnak.

Forrás:
Sándor Imola, Szumska Irena és Túry Ferenc:ProYouth program Magyarországon.
Korszerű lehetőségek a testi-lelki egészség megőrzésében, az evészavarok megelőzésében. FETA Könyvek 7.A kortárs segítés kultúrája. Kreatív és előremutató példák a hazai felsőoktatási intézményekben 2012-ben , pp.79-87.(2012)

Folytatjuk!