Az evészavart leginkább fiatal nők betegségének tartják, de a fiúknak is megvan az ehhez hasonló problémája.

"Több mint 5500 amerikai fiú követéses vizsgálatából az derült ki, hogy csaknem minden ötödiket - 17,9 százalékukat - "rendkívül aggasztotta" a súlya és az alakja. Ezeknél a fiúknál valószínűbb volt, hogy veszélyes szokásokat vesznek föl, például drogozni kezdenek vagy gyakran isznak mértéktelenül sokat - idézte a The Daily Mail online kiadása a JAMA Pediatrics című szaklapban megjelent tanulmányt.

Alison Field, a kutatás vezetője, a Bostoni Gyermekkórház orvosa elmondta: a lányok testsúly miatti szorongásától nagyon eltérőek a fiúk aggodalmai. Az evészavarok kritériumait pedig úgy határozták meg, hogy azok a lányok soványságvágyát tükrözzék, és nem a fiúknak azt a félelmét, hogy nem elég izmosak és férfiasak.
A klasszikus evészavarok közé tartozik az anorexia nervosa, amikor a beteg elutasítja az ételt, koplal, illetve a bulimia, amelynél a beteg rengeteget eszik, majd hánytatással vagy hashajtók bevételével szabadul meg az ételtől.

Field és munkatársai egy hosszú távú kutatás részeként kitöltött kérdőívek válaszait elemezték. A kutatásban részt vevő 5527 fiú 1999 és 2010 között egy-három évente válaszolt a kérdésekre. A vizsgálat elején a fiúk 12-18 évesek voltak. Válaszaikból az derült ki, jobban érdekli őket testük izomtömege, mint a súlyuk: 9,5 százalékuk aggódott az izmos alakja és csak 2,5 százalékuk a testsúlya, 6,3 százalékuk pedig mindkettő miatt.

Az izomtömegük miatt szorongó fiúk kortársaiknál kétszer nagyobb eséllyel kezdtek gyakori, nagy ivászatokba, és sokkal nagyobb valószínűséggel nyúltak drogokhoz. A súlyuk miatt aggódó fiúknál valószínűbb volt, hogy depressziós tüneteik jelentkeznek. Az összes válaszadó 2,9 százaléka számolt be az evésrohamok egyes vagy összes tünetéről, és hozzávetőlegesen egyharmaduk válaszolt úgy, hogy ritkán, de előfordult náluk evésroham, hánytatás vagy túlevés."

A betegséget inverz anorexiának, vagy izomdiszmorfiának is hívják.
De hol a határ az egészséges testedzés és a kóros izomdiszmorfia között?

Aggodalomra ad okot:
Ha a testépítés átveszi az irányítást az egyén élete felett, ami abban nyilvánulhat meg, hogy a személy egyre több időt tölt el vele, míg más korábbi tevékenységei, barátok és társas programok háttérbe szorulnak.
Ha jelentős szorongást él át a személy, ha a napi testedzési rutinja kimarad.
Ha a testedzés uralja a személy mindennapjait a gondolatait, érzelmeit, viselkedését.

Ha úgy érzed, hogy te is így vagy, kérj segítséget!