Majdnem minden diákkal megtörtént már, hogy valamiért piszkálták, csúfolták, rosszabb esetben kiközösítették. Velem is megtörtént, amikor gimnazista voltam, sőt már általános iskolában is rendszeres volt az életemben. Ezért szeretném erről megosztani Veletek a gondolataimat, hiszen tudom, amikor ilyesmi történik, akkor nagyon nehéz bármit is tenni.

Az első kérdés, ami ilyenkor felmerül: miért én? Mi velem a baj?

Szögezzük le rögtön: semmi baj nincs veled! A gyerekek, és a fiatal felnőttek is nagyon kritikusak egymással, de ezen kívül tudatlanok is, hiszen nem gondolnak bele abba, hogy azzal, ha egy társukat piszkálják, komoly lelki sérüléseket okozhatnak. És nagyon jó szimatjuk van arra, hogy kiszagolják, hogy kik azok, akik kevésbé magabiztosak, és akik nem tudják, hogyan védjék meg önmagukat. Ilyenkor bármiben vagy más, mint ők, azt felnagyítják, és megpróbálják nevetségessé tenni. Egy nagyon banális példát mondok erről: szorongó típusú fiatal voltam, aki egyszerre szeretett volna különbözni másoktól, és közben féltem is kitűnni a tömegből. Nagyon sajátos kézírásom volt, szerettem a cirádás betűket, például a kis t-t kanyargósan írtam. Egyszer, amikor a táblára kellett írnom angolul, erre a többiek rögtön lecsaptak, és cikizni kezdtek, hogy „te nem tudsz rendesen írni, milyen betűk ezek?". Erre én nem tudtam jól reagálni, rosszul esett, és ez rögtön kiütközött rajtam, és amikor legközelebb kellett a táblára írnom, akkor már direkt szabványos betűkkel igyekeztem írni. És akkor már ezért kötöttek belém, hogy „te nem is így írsz, miért nem írsz úgy, ahogy szoktál?". Igazából hagytam, hogy céltáblává váljak.

A teljes cikket és sok mást is megtaláljátok az oldalon:

http://www.ifjusagi-lelkisegely.hu/cikkek_layout.php?element_id=46

A lelki-elsősegély száma 137-00, 17 és 21 óra között ingyen hívható.