A kezdeményezés hagyományosan a férfi előjoga volt. Ma azonban a kölcsönösség jellemzőbb, s az állandóan egyoldalú kezdeményezés sok férfit elbizonytalanít, megkérdőjelezi bennük a nő vágyát irántuk.

Ideális esetben 50-50% vagy 40-60% arányban kezdeményeznek a szerelmesek. Ez lehet szóbeli, de lehet indirekt is: romantikus hangulat megteremtése, csábító viselkedés a nő részéről.

Az ideális előjáték becéző simogatásból, ölelgetésből, csókolózásból majd a mell, derék, combok és a nemi szervek simogatásából áll. A fiúk lényegre törőbbek, számukra az előjáték sokszor a mell megfogását vagy csak a bugyiba nyúlkálást jelenti. Ez a lányok többségét taszítja. A fiú sürgető magatartása egy jól működő, érzelmileg megalapozott kapcsolatban időnként még izgató is lehet, de ha állandósul, a legtöbb lányból távolódást vált ki.
Az előjátékot követi a hímvessző bevezetése. Ha a lány már az előjáték során közel jut a kielégüléshez, a behatolást követően hüvelyben képes elélvezni. Egyénenként változó, hogy ehhez mennyi idő szükséges, az átlag 10 perc körül van.
A lányoknak meg kell tanulni az orgazmust, s az első szeretkezések során ez ritkán sikerül hüvelyi úton. A jó szexuális partner számára a nő gyönyöre legalább olyan fontos, mint a sajátja. Tartós kapcsolatnál előny, hogy megtanulhatják egymás testét, "összesimulhatnak", "összecsiszolódhatnak" a szeretők. Ezért téves, ha az első együttléttől óriási élményt várunk. Persze lehet egy szeretkezés is felejthetetlen, de az a valószínűbb, hogy amennyiben érzelmi alapon fejlődik, a későbbi szeretkezések egyre jobbá válnak mindkét fél részére.

Kamaszkorban talán fölösleges is azt a kérdést vizsgálni, mi lesz, ha megunjuk a partnert. Ez csak évek alatt lehetne veszély, de ha ápoljuk a kapcsolatot, ha van fantáziánk, akkor nem kell tartani tőle.

A szeretkezést utójáték követi, mely kedveskedést, simogatást foglal magába. Sokszor kicsit eltúlozzák jelentőségét, elsősorban a lányok igénylik, sokszor azért, mert nem sikerült kielégülniük az aktus során. Valójában a szeretkezés után az intim légkör megóvása elegendő. Ezt durván megtöri, ha valamelyik fél elrohan zuhanyozni. Az együttes oldódás pótolhatatlan élményt jelent.

A nemi státus annyit jelent, hogy valaki biológiailag nő vagy férfi. Az, hogy milyen nő, illetve milyen férfi, attól függ, hogyan sikerült a pszichoszexuális fejlődés során a nemének megfelelő szereppel azonosulnia. Mennyire közelíti meg az ideális nőt vagy férfit a szerep gyakorlása közben, és mennyire képes betölteni a nemének megfelelő szexuális szerepet a partner-kapcsolatban.

Az önértékelés során felmerülhet az a kérdés, hogy az egyén mennyire elégedett nőiességével, illetve férfiasságával. Az én-biztonságának vagy –bizonytalanságának fontos pillére, hogy mennyire tetszik a másik nemnek, milyen siker-, illetve kudarcélmények kisérték felnőtté érését. Nemi szerepének objektív megítélésére azonban csak a rendszeres nemi életben kerülhet sor. A szexuális viselkedés a heteroszexuális kapcsolatban már nem „magánügy". A párhelyzetben az előzetes önmegítélés a partner „visszajelentéseitől" függően megerősítést nyer, vagy tévesnek bizonyul. Ez akkor is hatással van az egyénre, ha a partner véleménye túlzottan szubjektív: „Nem ezt várta", „nem így képzelte", „nem ilyennek gondolta" partnerét a szexuális szituációban. Ezek szubjektív, s a másikra kivetített elvárások többnyire jogtalan idealizálások, és csalódáshoz vezetnek, mint minden irreális igény.

Csak az csalódhat, aki elvárásait nem a partner tulajdonságaihoz, hanem saját vágyaihoz méri. A csalódottság érzésének metakommunikatív vagy szóbeli közlései ronthatják a partner önértékelését, mert olyasmit vártak el tőle, amire a legjobb szándéka és akarata szerint sem képes.

A párhelyzet két ellenkező nemű, neveltetésű és karakterű ember alkalmazkodási próbája. Az együttes nemi viselkedést tanulniuk kell: vágyaikat, igényeiket módosítani, a partnerhez igazítani. A közös szokásrendszereket kialakítani nem könnyű és nem gyors folyamat. A kezdetben hiányzó rutint pótolja az érzelem. A szerelem, az egymás kívánása, az erotikus kísérőjelenségek – jó esetben – legyőzhetik azokat a kiábrándító érzelmeket, amelyek gátjai lehetnek a harmonikus szexuális kapcsolat megtanulásának, az egymást tanulmányozó kísérletsorozatnak. Ennek célja a későbbi dinamikus sztereotípiák rögzülése, a begyakorlottság biztonságot nyújtó jó érzése.