A vízipipázás, a vízipipadohány fogyasztás egészségkockázatai
és a használat gyakorisága Magyarországon – harmadik rész

A vízipipa használatnak a fogyasztó egészségére gyakorolt hatását jelenleg is több kutatás vizsgálja, az alábbiakban az aktuálisan rendelkezésre álló megállapításokat összegezzük.
A vízipipa szervezetre gyakorolt hatásait sok tényező befolyásolja, például az eszköz maga, a vízipipa használat módszere, a használat időintervalluma és a vízipipa dohány minősége, fajtája. A belélegzett dohányfüst mennyisége függ a vízipipa méretététől, a víztartály kapacitásától és a szívócső hosszától. A kutatási eredményeket nehéz standardizálni, mert a vízipipázók által beszívott főfüst összetevői a faszén típusától és mennyiségétől, valamint a mérés adott pillanatától függően változnak. A következőkben azokat a főbb anyagokat ismertetjük, amelyeket kimutattak a füstben, és egészségkárosító hatásukat több kutatás is alátámasztja.
Egy 2009-es kutatás összehasonlította a vízipipa és cigaretta füstjének szén-monoxid tartalmát, és arra az eredményre jutott, hogy a vízipipázás első 5 percében négyszer akkora szén-monoxid szint emelkedés mutatható ki a véráramban, mint egy cigaretta elszívása esetén. Egy teljes vízipipa használat (kb. 45 perc) alatt, egy cigaretta elszívásához viszonyítva, a vérplazma szén-monoxid tartalma összességében háromszorosára emelkedik. A vizsgálat ún. dohányzás topográfiai adatai azt mutatták, hogy a cigarettához viszonyítva, egy 45 perces vízipipa használat 40-szer nagyobb füsttérfogatot eredményez, mint a cigarettázás. A WHO jelentése szerint 20-80 percig tartó vízipipázás során a dohányos 50-200 pöfékelést végezhet. Egy belégzés során 0,15-1 liter füstbelégzésére is sor kerül, amely egy teljes vízipipa használat alatt annyi füstöt jelent, amennyit egy cigarettázó 100 vagy ennél is több cigaretta elszívása során lélegez be.
A fent említett kutatás a CO-szint mérése mellett a vérplazma nikotinszintjét is vizsgálta. A vizsgálat megállapította, hogy egy vízipipa használat alatt kialakuló plazma nikotin csúcsértéke hasonló a cigarettázás alatt kialakuló szinthez. A vérben található nikotin jelenlétét alátámasztotta a szívritmus változás is, mely a fiziológiailag aktív nikotinforgalom hatására alakul ki. Egy 2012-es tanulmány szerint a vízipipa főáramú füstjének nikotintartalma nagyobb, mint a cigarettáé (a vízipipa 2-4%-ot tartalmaz összehasonlítva az 1-3% tartalmú cigarettával). Azon túl, hogy a legmagasabb nikotin-koncentráció hasonló vagy nagyobb a vízipipában, mint a cigarettában, a hosszan tartó (45 perces) használat miatt nagyobb mértékű a nikotin mérgezés a vízipipát használók körében.
A füstben található nikotintartalom függ a vízipipában használt dohány nikotintartalmától, a vízipipadohány nikotintartalma vízipipadohány fajtától függően változó. Az ízesített vízipipa dohány (moassel) esetében az átlagos nikotintartalom 3,35 mg/g, ami tekintve, hogy egy használat átlag 20g dohány felhasználását jelenti 67 mg-t jelent. Az ízesítetlen dohány (tumbak) használata - mivel egységnyi térfogatban több a dohány - nagyban emeli a nikotin expozíciót. A vízipipában felhasznált ízesítetlen dohány grammonként átlagban 35,65 mg/g nikotint tartalmaz, ami egy átlagos használat során összesen 713 mg-ot jelent. Az ízesített dohányhoz képest az ízesítetlen egy grammjában tehát 10-szer nagyobb a nikotintartalom. A nikotintartalom tekintetében az egy vízipipa használat alatt elfogyasztott ízesített dohány a cigarettával összehasonlítva 6.5, míg az ízesítetlen dohány 70 olyan cigarettának felel meg, amiben 10,2mg/cigaretta21 a nikotintartalom.A fent már említett 2007-es összefoglaló tanulmány alapján elmondható, hogy a naponta vízipipázók (akik 1-10-szer töltik a vízipipát) 10 cigaretta elszívásával megegyező nikotin mennyiséggel, míg egy alkalmi vízipipázó (a 4 naponta vízipipázók) 2 cigarettának megfelelő nikotin mennyiséggel mérgezik a szervezetüket.
Ugyanez jelentés cáfolta azt az állítást, amely szerint a víz elvonja a dohányfüstben található nikotin fő részét. Igazolták, hogy a nikotin egy része ugyan kivonódik a vízben, de a legnagyobb mennyiség (több mint 2 mg egy használat során) megmarad a beszívott füstben. A cigarettához hasonlóan itt is a füst csökkent nikotintartalma miatt valószínűsíthető, hogy a dohányos a kívánt hatás elérése érdekében annyi füstöt vesz magához, amellyel fedezni tudja a függősége miatt megszokott nikotin mennyiséget. A több füsttel azonban több toxikus vegyület kerül a szervezetébe.

Nikotinfüggőnek tekinthető, aki 5 vagy annál több cigarettát szív (1 mg nikotin/ cigaretta) naponta. Tehát a jelenlegi bizonyítékok alapján elmondható, hogy a naponta vízipipázók függőségi magatartást mutatnak (10 mg nikotin bevitele naponta) illetve, hogy az alkalmi vízipipázók a függőnek számító szint alatt helyezkednek el (4 mg nikotin bevitele 24 óra alatt).
Bár a kátrány mennyisége alacsonyabb a vízipipa füstjében, azonban több vizsgálat kimutatta, hogy a dohányból és faszénből eredő füst a szén-monoxid és a nikotin mellett poliaromás szénhidrogén (PAH) vegyületeket, valamint aldehideket, nitrogén-monoxidot, furánt és nano-vegyületeket is tartalmaz. A toxinok egy része megtalálható a vízipipa által termelt környezeti dohányfüstben is.
Összehasonlítva a cigarettával, a vízipipa dohány több mutagént és karcinogént tartalmaz. A cigarettával összehasonlítva, egy vízipipa használat során 3-245-ször több PAH vegyületet kerül a felhasználó szervezetébe, kromoszómaváltozásokat előidézve ezzel. A vízipipa füst gazdag olyan anyagokban (Benzo(a)pyrine, Dibenz(a,h) anthracene, Indeno(1,2,3-cd)pyrene), melyek DNS sérüléseket okoznak, valamint a a hozzáadott cukor átalakul aldehid vegyületekké, amelyek a DNS lánc törését okozzák. A faszén által keletkezett füst arzén és króm tartalmú nehézfémeket tartalmaz, amelyek szintén mutagének. A vízipipa füstje szabad gyököket is tartalmaz, amelyek oxidatív DNS károsodást okozhatnak. Összefoglalva, a vízipipa dohány használata nagyobb mértékben genotoxikus, mint a cigarettázás.

A vízipipa és cigaretta füst hatásai eltérőek lehetnek az inhaláció mértékétől és módszerétől függően. Ha a füst normál belégzéssel kerül be a szervezetbe, kisebb a légzőszervrendszerre gyakorolt hatása, míg a mély inhalációval szignifikánsan nőnek a légzőszervrendszerben megfigyelhető káros tünetek, továbbá csökken a tüdőfunkció értéke. Az eredmények hasonló légzőszervrendszeri tüneteket mutattak a vízipipa és a mély inhalációs cigarettázás között, ami azt jelenti, hogy a vízipipázásnak hasonló hatásai vannak, mint a mély inhalációs cigarettázásnak.

A rendszeres vízipipa használat klinikai következményei nagyon hasonlítanak a cigarettázás következtében kialakult patológiás elváltozásokhoz. Több kutatás is bizonyította, hogy a vízipipa füstje káros hatással van a tüdőkapacitásra, csökkenti a légúti funkciót és a bronchus fa tónusát. Továbbá, a vízipipa használóknál nagyobb mértékben csökken a tüdőfunkció, mint a cigarettát használóknál.

A fentiekben már említett genotoxikus hatás következtében, rendszeres vízipipázás során tüdő-, légcső-, szájüregi és húgyhólyag karcinóma alakulhat ki. Valamint összefüggést találtak a nyelőcső- és gyomorrák és a rendszeres vízipipázás között. A szakirodalom azonban kihangsúlyozza, hogy ezek a vizsgálati eredmények további megerősítést igényelnek. Továbbá, több kutatás összefüggést talált az érelmeszesedés, illetve koronária érbetegségek és a vízipipázás között.
A folyamatos vízipipa használat fertilitás zavarokhoz vezethet, valamint a terhesség időtartama alatt bevitt magas CO-bevitel árthat a magzatnak: alacsony születési súly és Apgar érték (életrevalósági-index) alakulhat ki, valamint a magzat halálához is vezethet.
A közös vízipipa használat elősegítheti bizonyos fertőző betegségek terjedését, kimutatták, hogy a Helicobacter pylori jobban terjed a vízipipát használók körében, mint a nemdohányzók körében, de egyéb patogének terjedését is elősegíti.

folytatjuk!