Legyél tisztában a jogaiddal! Ha nagykorú vagy, de tanulsz, akkor jár a tartásdíj. Kérhetsz úgynevezett rokontartást. Olvasd tovább!
Nagykorú gyermek tartása
Amennyiben már nagykorú vagy és nappali tagozatos tanulmányokat folytatsz – szakképző iskolába, középiskolában tanulsz, vagy valamely szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanfolyamra, főiskolára, egyetemre jársz – az első szakma megszerzéséhez szükséges ideig a különélő szülőtől úgynevezett rokontartást kérhetsz.
Ilyenkor igazolnod kell, hogy a tanulmányaid mellett képtelen vagy kenyérkereső munkát végezni, amiből az iskolai kiadásokat és a megélhetésedet fedezd, illetőleg olyan tanulmányokat folytatsz, amelyek mellett munkavégzésre nincs lehetőség. (Folyamatos jelenléted szükséges a képzés során, gyakorlatokon.)
Szükséges tanulmányok folyamatos folytatása idejére megillet a tartásdíj.
Szakmunkásképző után érettségizel (gimnázium, szakközépiskola).
Nem köteles a szülő a nagykorú gyermeke tartására, ha:
• gyermeke továbbtanulásra alkalmatlan,(többször félévet halasztasz, vizsgakötelezettségeidet nem teljesíted)
• a szüleiddel szembeni magatartásod erősen kifogásolható,(érdemtelenség)
• ha a szüleid saját jövedelme olyan alacsony, hogy a te tartásod az ő létfenntartásukat veszélyeztetné.
Nem szükséges tanulmányok, nincs tartási kötelezettsége a szülőnek.
• nyelvtanfolyamok,
• abbahagyott szakiskola helyett azonos szintű másik iskolában – szülői hozzájárulás nélkül – megkezdett tanulmányok idejére,
• a megszerzett szakképesítéssel azonos, vagy alacsonyabb szintű másik szakma megszerzéséhez folytatott tanulmányok abban az esetben, ha meg sem kísérelted az elhelyezkedést a megszerzett szakmádban.
Színművészek közreműködésével rekonstruálták a NANE segélyvonalon megjelenő legjellemzőbb problémákat.
Számos tévhit él az emberekben (a szakemberekben is) azzal kapcsolatban, hogy kik válnak nemi erőszak áldozatává, ki követhet el erőszakot, és jellemzően hol történnek ilyen események. A széles körben elterjedt téves hiedelmek miatt az erőszak áldozatai is gyakran önmagukat hibáztatják. Azt gondolják magukban: tudnom kellett volna… ha nem így viselkedtem volna… elkerülhettem volna…